Melchior, a középkori tallini patikárius és a magyarok titka
A Metropolis Media Kiadó gondozásában egy igen különleges könyv látott napvilágot: Indrek Hargla: Melchior, a patikárius és a Szent Olaf-Templom rejtélye c. középkorban játszódó krimije. A könyv már csak azért is különleges csemege, mert ritkán találkozhatunk észt szerzőkkel a könyvesboltokban, a középkort ilyen ízesen, érzékletesen megragadni és láttatni ugyancsak keveseknek sikerült, s mindez ráadásul egy izgalmas thrillerbe ágyazva.
A furfangos patikárius és híres gyógyszertára azonban nem csupán Hargla fantáziájának szüleménye. A Tallin központjában, a Város Házával szemben, a 11-es számú házban működő Raeapteek Európa egyik legrégebben alapított, és azóta is folyamatosan működő gyógyszertára. Habár történészek nem tudták pontosan megállapítani, mikor nyitotta meg kapuit, a legrégebbi feljegyzések tanúsága szerint 1422-ben a Raeapteek már a harmadik tulajdonos kezében volt. Néhány tudós 1415-re teszi a gyógyszertár nyitásának idejét.
Valamikor 1579 és 1581 között egy magyar bevándorló, Johann Burchart Belavary de Sykava, szülővárosából, Pressburgból (Pozsony) Tallinnba költözött és engedélyt kért a városi tanácstól egy gyógyszertár nyitására. Ő indította el a gyógyszerészek hosszú dinasztiáját, akik a Raeapteek-et vezették. Szintén ő indította el azt a családi tradíciót, miszerint az elsőszülött fiút mindig „Johann”-nak keresztelték, és ő tőle várták, hogy a családi vállalkozást folytassa. A Burchart (Burchard) család 10 generáción keresztül mintegy 325 éven át vezette a gyógyszertárat 1582-től 1911-ig. A Burchartok gyakorta nem csupán a gyógyszerészet terén, hanem az orvoslásban is jól képzettek voltak, s jelentős szerepet játszottak a város életében.
1688-ban, IV. Johann Burchartnak végre sikerült megvásárolnia az addig csak bérelt gyógyszertárat 600 tallérért. 1690-ben pedig XI. Károly Svéd király írásos határozata is megérkezett, mely jóváhagyta a Burchart dinnasztia gyószertári működési szabályzatát.
1710-ben V. Johann Burkhart vette át a patika irányítását, épp amikor a Pestis elérte Tallint. Amikor a Nagy Északi Háborúban Tallin kapitulált, elsők között jelentkezett az orosz hadseregbe gyógyszerekkel. 1716-ban a város, valamint a katonai és tengerészeti kórház orvosává választották.
A Burchart család oly nagy hírnévre tett szert, hogy a legenda szerint 1725-ben maga az orosz cár, Nagy Péter VI. Johann Burchartot hívatta halálos ágyához, de mire a híres orvos Szentpétervárra érkezett, a cár elhunyt.
Az egyik leghíresebb utód VIII. Johann Burchart 1802-ben múzeumot alapított, melyben ritkaságokat és régiségeket mutatott be. Gyűjteményének számos darabja ma az Észt Történelmi Múzeum tulajdonát képezi. 1802-ben ő szervezte az első kiállítást is Tallinnban.
Starship Troopers – Csilalgközi invázió – a legendás könyv végre ismét magyarul!
Az utolsó két Burchart gyenge egészségi állapota miatt nem tudta a gyógyszertárat vezetni, így bérbe adták az üzletet. X. Johann Burkhart 1890-es halálával ért véget a Burkhart család 10 generáción átívelő gyógyszerészi karierrje. 1911-ben X. Johann húga eladta a boltot C. R. Lehbertnek.
A középkori gyógyszertárban 55-féle ásványt, 128 olajat, 44 pirulát, 43-féle port, 142 gyökérfajtát, 144-féle magot, 71 gyógyteát, 20 tinktúrát és számos egyéb terméket árultak, többek között szárított békalábat, csukaszemet, egyszarvú szarvából készült port, fekete macska vérét, piszkos birkagyapjúból nyert zsírt, egy egzotikus múmia darabjait, gilisztát olajban, pirított méheket, farkasbelet és nyúlszívet, melyek mind arra szolgáltak, hogy helyreállítsák az egészséget.
De nem csupán gyógyászati készítményeket árusítottak, hanem a középkor óta készítenek és árulnak itt egy különleges marcipánt is a szerelmi bánat enyhítésére. Nem szokványos marcipánról van szó, mert receptje a XV. századból maradt fenn, 72 százalék mandulát és 28 százalék más összetevőt tartalmaz, ám hogy pontosan melyek ezek, az féltve őrzött titok.
A középkorban itt működött a városatyák zártkörű klubja is, ugyanis a patikusok szeszesitalokat is árultak, és a hagyomány megkívánta, hogy ezekből bizonyos mennyiséget ingyen adjanak a város nagyjainak. A városatyák szerettek itt összegyűlni azután, hogy véget értek az ülések a tér túloldalán lévő városházán. A regénybeli Melchior patikáriust is gyakran meglátogatta a városi bíró, hogy fűszeres bort iszogatva együtt bogozzák ki, vajon ki áll a rejtélyes halálesetek hátterében.
A város egyetlen gyógyszertára úgy tűnik valóban nem elsősorban a gyógyítás miatt volt oly közkedvelt Tallinban, ugyanis már 1467-ben arról panaszkodott az akkori patikárius, John Dick, hogy a bolt éjjel-nappal tele van részegekkel, akik a Klaret nevű fűszeres bort isszák. Ezért engedélyt kért, hogy egy segédet alkalmazhasson, aki csak a borivókat szolgálja ki. A Klaret népszerűsége azonban olykor még a patikusokat is bajba sodorta. 1668-ban például III. Johann Burkhart nem győzte ártatlanságát bizonygatni, amikor gyilkosság történt a királyi palota előtt. Egy lovas katona megölt egy őrt, de előtte mindketten a városházi gyógyszertárban fogyasztották a Klaret-et.
A tallinni patika napjainkban korszerű gyógyszereket és gyógyhatású készítményeket kínál. A turisták között azonban mindmáig a Klaret a legkelendőbb „orvosság”; a 14 százalékos alkoholtartalmú italhoz a XV. századi recept szerint 32 kupa rajnai bort, 8 fontnyi cukrot, 1 font fahéjat, 1 font gyömbért, 2 uncia szegfűszeget, 2 uncia szerecsendiót valamint egy uncia sáfrányt használtak fel.
Hideg téli estéken, Melchior patikárius izgalmas nyomozását követve a középkori kolostorok, céhek és titkos társaságok szövevényes világában, ez nem is hangzik rosszul.
25% kedvezménnyel:
http://galaktikabolt.hu/termek/indrek_hargla_melchior_a_patikarius.html
Dr. Mund Katalin, szociológus
