Mi mindannyian Isaac Asimov világában élünk

Ha valaki a science-fiction irodalom rajongója, biztosan ismeri Isaac Asimov nevét. Ha mégsem, akkor ideje pótolnia a hiányosságot.

Olyan személyről van szó, akit a tudományos-fantasztikus irodalom mestereként emlegetnek, és akinek igen fontos szerepe volt abba, hogy a műfaj szélesebb körben is elterjedjen és kedveltté váljon. Leghíresebb művének az Alapítvány-trilógiát tekintik, mi most mégis egy kevésbé köztudatban lévő könyvét mutatnánk be, éppen azért, hogy jobban megismerjük az író teljes életművét.

A halhatatlanság halála 1955-ben jelent meg, mégis az író egy olyan világot tár fel előttünk, amely meglehetősen hasonlít a maihoz. Akkoriban még csak gyerekcipőben járt a ma ismert technológia, mégis fantasztikusan megjósolta – még ha az idővel kicsit tévedett is -, hogy az hova fog fejlődni és milyen hatása lesz a társadalomra. A ma olvasójának épp ez lehet a legizgalmasabb. Összehasonlítani a jóslatot azzal, ami megvalósult belőle. Hogy mennyire élünk abban a világban, amelyet Asimov gondolt, hogy élni fogunk benne.

Hősünk Andrew Harlan, aki a 95. századból jött, technikus a Halhatatlanságnál. Egy olyan szervezetnél, amelynek igen sok köze van az időutazáshoz. Gyakran beavatkoznak a történelem egyes eseményeibe, ami erkölcsi kérdéseket is felvet. A könyv egyik feladata ezekre a kérdésekre választ keresni.  Egy másik kérdéskör az ember és a gép kapcsolata, ami szintén súlyos témája a könyvnek. Mindennek oldására egy szerelmi szál is kibontakozik, persze némi bonyodalommal elvegyítve.

A regény alapján egyébként 1976-ban készült egy magyar film Rajnai András rendezésével.

Isaac Asimov orosz származású, amerikai író. 1920-ban született, így látta és megélte a 20. század történéseinek jelentős részét. Mindez megmutatkozik nemcsak A halhatatlanság halálában, de valamennyi művében egyaránt. Ha igazán minőségi sci-fi-re vágyunk, akkor Asimov munkái mindig mentsvárként szolgálhatnak.