Mirror’s Edge: Catalyst előzetes

2008-ban a DICE csapata egy kitérő erejéig elhagyta a hadszínteret, hogy a lepusztult látképet egy tündöklő metropoliszra, a fegyverropogást pedig akrobatikára váltsa fel. A Mirror’s Edge ötletei ugyan zseniálisak voltak, de a végeredmény rengeteg gyermekbetegségtől szenvedett, valamint az eladások sem hozták a várt szintet, ugyanakkor mégis volt egy réteg, melyet teljesen magával ragadott Faith (szó szerint) szédületes kalandja. A folytatás épp ezért egyáltalán nem volt biztos (pláne az EA üzletpolitikájának ismeretében), ezért nagy öröm leírni, hogy idén májusban újra felhúzhatjuk a futócipőt, a svédek pedig az eddigi információk alapján mindent megtesznek azért, hogy az új Mirror’s Edge élmény valóban maradandó legyen.

Egyáltalán nem siette el a DICE a játék bejelentését, egészen a 2013-as E3-ig kellett várni a program hivatalos leleplezéséig, ennek miértjére pedig Patrick Söberund, az EA Labels igazgatóhelyettese adott magyarázatot: szerették volna, hogy alkotásuk egy ízig-vérig next-gen cím legyen, ehhez pedig ki kellett találni a megfelelő koncepciót. Az elképzelés végül egy rebootban öltött testet, melyben ismét az első rész főszereplőjét, a bájos Faith-et láthatjuk viszont, aki természetesen ezúttal is zűrbe keveredik. Magáról a történetről sok minden nem derült még ki (hál’ Istennek), annyi bizonyos, hogy Faith legfőbb ellenlábasa egy bizonyos Gabriel Kruger lesz, akitől a lány ellopott valami nagyon fontosat, aki ezért valami szörnyűséget művelt vele. Hogy maga a fő sztori mennyire lesz hosszú és kidolgozott egyelőre kérdéses, de ha a stúdió tényleg ki akarja javítani az első rész hibáit, akkor mindenképp itt kell kezdeni a dolgot, mert a Mirror’s Edge inkább maradt emlékezetes az innovatív ötleteket felvonultató játékmenetéről, mintsem az érdekfeszítő történetéről.

A legfőbb változás a Catalystben mindenképp az lesz, hogy a játék immáron – mondhatni a mai trendeknek megfelelően – nyílt világú lesz, melyben szabadon garázdálkodhatunk. A parkournek otthont adó Glass városa az ígéretek szerint hatalmas lesz, na meg változatos. A nemrégiben kiadott információk szerint ugyanis az ötmillió lakosú metropolisz három, egymástól teljesen különböző körzetből épül fel: az Anchor negyed a gazdagok színtere lesz, Downtown Glass centruma, itt fordulnak meg a legtöbben, és a futárok is ebben a territóriumban a legaktívabbak, a The View pedig a csendes külvárosi idillt testesíti majd meg. A szimmetria jegyében fogantak a világban tevékenykedő frakciók is, azokból ugyanis szintén három található a játékban: A The Conglomerate 13 vállalat kapcsolata, melyek alapvetően együttműködnek egymással, de ha hatalmi játszmákról van szó, máris borul az egyensúly. Velük áll szemben a Rebecca Thane által irányított Black November, akik a nagyvállalatokkal szembeni ellenállást testesítik meg, egyre agresszívebb módszerekhez folyamodva. Végezetül ott vannak a futárok (akikhez Faith is tartozik), vagyis a The Runners, akik általában elhatárolódnak a másik két csoportosulástól, de a Conglomerate-el gyakran létesítenek alkalmi kapcsolatokat. Mindebből látszik, hogy a DICE végre a játékmenetnek otthont adó világ kidolgozására is kellőképp odafigyel, ami mindenképp dicséretes, hisz egy open-world program esetében azért nem árt, ha van némi motiváció a felfedezésre.

Felfedezni pedig lesz mit, a Catalyst világában ugyanis rengeteg tennivaló akad. A fő küldetések mellett a „free roaming” során lehetőségünk lesz különböző mellékküldetéseket megoldani, legyen szó csomagok kézbesítéséről, vagy más, bajba jutott futárok megmentéséről, de a játékba egy úgynevezett aszinkron multiplayer is kerül. Ennek során ugyan fizikailag nem találkoznak egymással a játékosok, de a nagyvállalati propagandákat sugárzó hirdetőtáblákat meghackelve azok megjelennek a többi játékos világában is, plusz, ha versenyeket indítunk, akkor barátaink eredményei is megjelennek a ranglistán. A különböző gyűjtögethető dolgokról egyelőre nincs szó, de meglepő lenne, ha egy ilyen jellegű játékban nem kellene felkutatnunk ilyen-olyan tárgyakat, és ki tudja, talán kidolgozottabb, több lépcsős mellékmissziók is várnak a játékosokra, csempészve egy kis szerepjáték-érzetet a mókába, mint például az Assassin’s Creedben, ami végső soron hasonló élményt kínál, mint a DICE programja, csak TPS nézetben.

A játék két alappillére természetesen újfent a parkour és a harc lesz majd, ezekben is történtek változások. Akrobatikánk sokkal gördülékenyebb lesz az előző részhez képest, értendő ezalatt, hogy ha folytonos a mozgásunk, akkor kvázi sebezhetetlenek vagyunk, nem fognak eltalálni a fegyveresek, ha viszont a láncolat megszakad, máris szabad prédákká válunk. Futva átszelni a várost hosszú, és egy idő után unalmas lenne, épp ezért kaptuk a MAG Rope (Manifold Attachment Gear Rope) nevű eszközt, mely egyfajta kötélvető, amivel a nagyobb távolságokat szelhetjük át könnyedén, valamint segítségével eljuthatunk olyan helyekre, amiket gyalogszerrel képtelenek lennénk elérni. A kütyü fejleszthető is lesz, erősebb motorral korábban elérhetetlen helyekre juthatunk el, de elláthatjuk új fejekkel is, hogy mindenféle felületen megtapadhasson az eszköz. A többi felszerelés ugyanakkor nem lesz fejleszthető, strapabíróbb cipőt például nem kapunk majd a játék során. Valamint a fejlesztők külön hangsúlyozták, hogy a kötél csupán kiegészítés, mely nem váltja fel a parkour mozdulatokat, melyek a kiadott videó alapján minden eddiginél látványosabbak lesznek, a Dying Light féltheti trónját.

A harc is gyökeres változásokon ment keresztül, a fegyverhasználat kikerült a repertoárból (a DICE hamar belátta, hogy az volt az eredeti Mirror”s Edge leggyengébb része), helyét a kézitusa veszi át, melynek leglátványosabb megmozdulásait külső kameraállásból, lassításokkal tarkítva mutatja a játék. Faith új hitvallása szerint nem öl, csak ártalmatlanná tesz, ezért nem foghat fegyvert, ugyanakkor kíváncsi lennék a készítők magyarázatára, hogy ugyan miért nem számít gyilkosságnak az, ha valakit lerúgunk egy többtíz emeletes épület tetejéről.

A Mirror’s Edge egyik legegyedibb vonása volt (már azon túl, hogy elsőként ötvözte a parkourre épülő játékmenetet a belső nézettel) a megjelenítés, mellyel egy pillanat alatt kitűnt a tömegből. A homogén, jobbára három színre (fehér, kék, piros) épülő látványvilág azóta is a játék védjegye, és evidens, hogy a folytatásban öröklődik tovább, napjaink talán legmodernebb grafikus motorja, a Frostbite által, melynek legújabb, 4.5-ös verziója duruzsol a program alatt. A kiadott képek, videók alapján pedig elmondható, hogy a játék pazarul fest, a DICE már a Star Wars: Battlefrontban is megmutatta, mire képes saját fejlesztésű engine-jük, itt pedig egy annál sokkal masszívabb játéktérben taglózhatják le újra a közönséget. A színekre épülő pályák tehát maradnak, de a kidolgozás és a változatosság értelemszerűen új szintre emelkedik, sokkal több lesz például a növényzet, és a környezet sem lesz olyan ingerszegény, mint pár évvel ezelőtt, na és persze a motion capture eljárással felvett rengeteg mozdulatsor is sokat dob majd a beleélésen. További jó hír, hogy az első rész zeneszerzője, a szintén svéd Solar Fields is visszatért a projektbe, és ígérete szerint a felcsendülő dallamok teljes mértékben igazodnak majd az adott szituációkhoz, így a mozgalmasabb részek alatt pergősebb, a drámai képsorok alatt pedig érzelmesebb traktusok szólalnak majd meg. Technikai fronton mindig az élbolyba tartoztak a DICE alkotásai, ezt a sort pedig a Catalyst is folytatni fogja, erre mérget vehetünk.

A csapat ügyesen húzza a mézesmadzagot a rajongók előtt, minden eddigi információ arra enged következtetni, hogy az év egyik legambiciózusabb programja van születőben.Ugyanakkor nem árt arra sem gondolni, hogy a DICE egy számukra eddig ismeretlen területre tévedt ezzel a koncepcióval. A Battlefield sorozattal már sokszor bizonyította, hogy multiplayer terén a legjobbak között van, a Catalyst viszont egy történetközpontú, egyjátékos módra koncentráló alkotás lesz, a műfaj követelményeinek pedig 8 éve is csak részben sikerült megfelelni. Mindettől függetlenül remélhetjük, hogy a stúdió azóta felhalmozott tapasztalata elég lesz ahhoz, hogy egy ütős címet tegyenek le az asztalra, az EA-re is ráférne a kritikai elismerés, mert sem a Battlefront, sem pedig a Need for Speed nem hozta azokat a pontszámokat, amiket a kiadó remélt. Május 24-én minden kiderül.