"Nem vagyok őrült és nem is álmodom": Edgar Allan Poe emlékest

A Magyar Írószövetség SF szakosztálya az év első rendezvényén Edgar Allan Poe-ról emlékezett meg, akinek munkásságában megjelent a krimi, a horror és a fantasztikum is, de az alkalomra való tekintettel természetesen az este során az utolsóra került a hangsúly.

A költő, író születésének 205. évfordulója alkalmából Vas Annamária mutatta be a mester játékát a fantasztikummal és valósággal pár novellán keresztül. Játékát, mert ezek a művek határesetnek számítanak, a természetfeletti események álomként vagy egy megbomlott elme szüleményeként is olvashatók, utóbbi esetben fantasztikum helyett marad egy izgalmas kórtörténet.

Vas Annamária az előadás elején racionális gondolkodás és őrület kettősségének megértéséhez először is bemutatta Poe művészetről alkotott elképzelését, amelyet ő maga írt meg, talán szándékoltan provokatívan a Műalkotás filozófiájában. Ebből kiindulva a fantasztikus történetek nem félhomályban, gomolygó ködben születtek kitömött majmok és kipreparált hollók között, hanem éles napvilágnál, gondosan-pontosan kiszámítva a keltett hatást. Nem túl romantikus kép, a szónak egyik értelmében sem, bár később az is kiderült, hogy Poe esetében nehéz eldönteni, mit kell vagy szabad komolyan venni, mert nem csak a rémisztgetésben volt nagymester, hanem álhírek, kacsák és beugratások kitalálásában is. Ezt támasztotta alá Poe az Ellopott levél című története is, amely nem fantasztikus – hacsak nem tekintjük a Sherlock Holmes előképének számító főszereplő intelligenciáját természetfelettinek, de Vas Annamária szavai alapján világossá vált, hogy Poe játszadozik az olvasójával. Becsalogatja az „azt gondolom, hogy azt fogod gondolni, hogy azt gondolom” játékba, majd a főszereplő szájába adva egy vállrándítással közli, hogy a részletek vizsgálgatása egy nagyítólencsén keresztül félrevezető, mert csak eltakarja a nyilvánvalót.

Persze azért az este folyamán nem szabadulhattunk a részletektől, hisz róluk a szólás is azt tartja, hogy az ördög ott rejtőzik. Poe estében néha szó szerint is, hiszen A fekete macska és Az áruló szív című elbeszélésekben az ördög egy fekete macskába illetve egy öregemberbe rejtőzött, onnan ingerelt két férfit gyilkosságra. Azt azonban Poe és a főhősei is sejtették, hogy ezek bizony különös, nehezen hihető események, így a címadó „nem vagyok őrült és nem is álmodom” magyarázkodás teljesen helyénvaló. A fantasztikusnak ható elbeszélések és novellák titka az őrületnek és a józan észnek ez a látszólag egymásnak ellentmondó kettőssége.

Vas Annamária az este során minden egyes Poe történetnél a mérleg egyik serpenyőjébe belehelyezte a lehetséges racionális magyarázatokat, míg a mérleg másik serpenyője jóformán üres maradt. Elvégre mi a valószínűbb, hogy egy hatalmas démon garázdálkodik a dombok között, ahogy a Halálfejes pillangó című történet főszereplője elsőnek látta, vagy hogy az ablaküveg és a fénytörés űzött csúf játékot egy férfi felajzott idegeivel, és valójában csak egy ártatlan lepke vergődik a pókhálóban. Persze, hogy az utóbbi. Csakhogy ez már megint az a fránya nagyítólencse, ami mellett elsikkadhat a nyilvánvaló. Nem is beszélve az emberi természetről, amely vonzódik a természetfelettihez, a megmagyarázhatatlanhoz, és Poe, a rémisztgetések és becsapások nagymestere pontosan (akár ösztönösen, akár precíz számítgatások alapján) tudta a titkot. A titok nyitja a sokféle értelmezési lehetőség, amiért másfél óra beszélgetés után a közönség nemhogy válaszokat nem kapott, csak újabb és újabb kérdései merültek fel, mert jobban kinyílt a szeme a Poe-i furcsaságokra. Sárdi Margit szavaival a mai kor emberének már nem adatott meg, hogy feltétel nélkül higgye, mindenre van tudományos magyarázat, bármennyire is megnyugtató lenne.

A kép teljessége kedvéért azt is hozzá kell tenni – ahogy Németh Attila megtette –, hogy Poe írt kevésbé határesetnek számító fantasztikus történeteket is, mint a Jules Verne-re is ható Arthur Gordon Pym, a tengerész kalandjai, vagy a hőlégballonos utazásról és marslakókról szóló médiaheccei. De ez már egy következő SF szakosztály est témafelvetése.

Vancsó Éva