Nyomor luxuskivitelben – a caracasi felső tízezer

A caracasi, befejezetlen irodaépület mindent elmond az utóbbi évtizedek gazdasági és társadalmi problémáiról, -ellentmondásairól. Dávid tornyának – már a név is milyen ellentmondásos! – története szomorú, de van benne némi vidámság is és rengeteg tanulság.A Centro Financerio Confinanzas épületét, vagy ahogy általában hívják, a Dávid tornyot 1990-ben, David Brillembourg ingatlanfejlesztő és befektető kezdte el építtetni. Brillembourg halála után az építkezés megrekedt, majd az 1994-es venezuelai pénzügyi válság temette végleg maga alá a nagyszabású tervet. Nem maradt más, mint egy félig befejezett, 190 méter magas épület, ezernyi üres szobával, hatalmas parkoló szinttel, helikopter leszállóval  – lift -, korlátok-, víz-, gáz- és áram nélkül, Caracas szívében. Az épületet az állam vette magához.
Az országban általános szegénység és lakásínség miatt megjelentek a torony első lakói, akiket hamarosan még 2000 család követett, benépesítve a 45 emeletből 28-at.  Ahogy Bukarestben, úgy a caracasi társadalom kirekesztettjei is megalkották saját közösségüket: a szürke falakra képeket festettek, korlátokat építettek, kerteket létesítettek, edzőtermet rendeztek be, majd minden erkélyre került egy parabola, boltok, sőt, még egy (illegális) fogászat is nyílt. A Dávid torony lakói még a közművesítés is „megoldották.”
Egészen 2014 júliusáig folyt a megszokott mederben a lakók élete, amikor a kormány úgy határozott, hogy ki kell telepíteni őket a – valóban – veszélyes épületből. A Zamora 2014 akció keretében kilakoltatták az ott lakókat, cserébe szociális lakásokat adtak nekik, másokat pedig újra hajléktalanná tettek.
Bár több pletyka is előkerült a venezuelai újságok hasábjain, az épület azóta is üresen, kihasználatlanul áll – nem rombolták le és kínai befektetők sem vették birtokba…