Örök háború könyvajánló
Joe Haldeman Örök háborúját a vietnami háború SF-verziójaként szokták emlegetni, és ez valamennyire igaz is, sőt: az író maga is megjárta Vietnamot, és bevallása szerint valóban az adta a regény alapját. Azonban a borzasztó incidenst megélt emberek azóta – Haldemant idézve – „kikoptak”, és már nem feltétlenül kell hasonlóságokat levonni és párhuzamot állítani a regény cselekménye és a valóban megtörtént események között.
Az Örök háború valójában egy kifejezetten olvasóbarát militarista science-fiction. Kimondottan tartok a háborús elbeszélésektől, hiszen személy szerint kevéssé értem a stratégiai, taktikai kifejezéseket, hadilábon állok a katonai rangokkal, és nem igazán tudom beleélni magamat a részletesen jellemzett frontvonal-képekbe. Azért emelném ki a feljebb említett „olvasóbarát” szót, hiszen Haldeman mindent pontosan úgy adagol, hogy egy olyan „amatőr” olvasó is megértsen minden mozzanatot, mint én. Persze akadtak kifejezések, amik még mindig ködösek, de ez betudható annak, hogy tényleg semmit sem értek a hadakozás művészetéhez. Nem úgy a regény írója!
A részletgazdag csatajelenetek mellett Haldeman bemutatja a háború minden szörnyűségét. A naturalistán jellemzett ütközetektől kezdve a katona lelkivilágán át, egy alakulat vezetéséig minden stresszhelyzetet remekül ábrázol, emellett az összes árnyoldalával is megismerkedhetünk a háborúskodásnak.
Alapvetően minden jóérzésű ember úgy vélekedhet, hogy a háború rossz dolog. Területért, energiaforrásért, hatalomért, vagy akármilyen indok miatt is legyen két (vagy több) fél szembenállása, mindig az „egyszerű” emberek húzzák a rövidebbet. Az Örök háború zseniálisan rámutat a csatározások értelmetlenségére. A főszereplő, William Mandella a mű végéig nem tudja az indokot, ami kirobbantotta az emberiség kontra tauri válságot. A katonák parancsot teljesítenek, minden körülmények között, még akkor is, ha fogalmuk sincs azok mibenlétéről. Az iszonyú hosszúra nyúlt csatáknak nem lehet látni se elejét, sem a végét, valóban szinte örökkévalóságig tart a két fél hadakozása. Ezalatt rengeteg ember hal, vagy sebesül meg, de nem könnyű a társdalomba való visszakerülésük sem – amennyiben sikerül túlélni egy-egy ütközetet. Az idő relativitása miatt a néhány hónapnyi Földtől való távollét, az valójában William anyabolygóján hosszú-hosszú évtizedeket jelent. A világ megváltozik, hol jobb lesz, hol pedig sokkal rosszabb, mint azelőtt volt. Minden teljesen kifacsarodik magából, vadidegenként tér vissza a meggyötört veterán a frontról, s már nem érzi magának a világot. A párhuzam itt a legerősebb a vietnami háború és az Örök háború között.
A regény gyakorlatilag egyszerű emberekről szól, akiknek távol az otthonuktól kell harcolniuk valami ellen, amit még sosem láttak, egy olyan ügy érdekében, amiről a leghalványabb sejtelmük sincsen.
Az Örök háború félelmetesen hangulatos, szórakoztató, de a roppant háborúellenesség minden oldalon kiütközik. Haldeman profin adagolja az akciójeleneteket, majd azokat felváltja szintén izgalmas részekkel, melyek inkább főszereplőnk mindennapjait mutatja be a régi/új világban. Megjelenik a könyvben a gender-kérdés, dekadens társadalmak, értelmetlen bürokrácia, kizsákmányoló kormányok, véres hadjárat egy arctalan ellenséggel szemben, és mindennek közepén: az ember maga.
Összegezve az Örök háború egy fantasztikusan felépített háborús-SF. A regényben számtalan ponton beszámol az író a háború gyötrelmeiről, szenvedéseiről, és borzadalmairól, de megmutatja az egyszerű embereket is, akik érző lények a szkafander alatt. Az kvázi-időutazós vonal pedig egészen zseniális.
A hardcore militarista regények rajongói lehet, nem találják majd elég részletesnek a művet, de akik egyszer-egyszer elővesznek hasonló SF-alkotásokat, azok biztosan élvezni fogják. De figyelem: az Örök háború hosszúra elnyúlt merengéseket okozhat!
Az Örök háború Haldeman trilógiájának első része. A Metropolis Media kiadónál már megjelent az Örök béke, és hamarosan debütál a harmadik rész, ami az Örök szabadság címet viseli.
