Pörgés, írás, kronolitok: beszélgetés Robert Charles Wilsonnal

Robert Charles Wilson a modern sci-fi egyik legtöbbre tartott szerzője. Pörgés című regényével elnyerte a Hugo-díjat, pályafutása során pedig több művét is jelölték erre a díjra. Mysterium című regényével a Philip K. Dick-díjat, a – már magyarul is olvasható –  Kronolitokkal pedig a John W. Campbell-emlékdíjat is elnyerte. Alex C. Telander a BookBanter nevű weboldaltól készített interjút a szerzővel, aki elárul néhány információt a Pörgés keletkezésének körülményeiről, és fellibbenti a fátylat hamarosan megjelenő regényeiről.  

Alex C. Telander: Mikor tudatosult önben, hogy író szeretne lenni?

Robert Charles Wilson: Már azóta írok – science fictiont – mióta megtanultam olvasni. Nem tudom megmagyarázni, de talán ez egy diagnosztikai indikátor valamilyen személyiségzavaromra.

Alex: Emlékszik az első dologra, amit valaha írt?

Robert: A történetek, amiket még első osztályban írtam, évekig túlélték az anyám tetőterében. Én illusztráltam őket, és általában asztronautákról szóltak, akik valamilyen távoli bolygón landolnak, ahol szörnyek támadnak rájuk. Az egyiknek az volt a címe, hogy In the Seas of Neptune. Úgy látszik, a naprendszer természetének megértéséhez szükséges ismereteimet alapos bővítésnek kellett alávetnem.

Alex: Mi volt az első kiadott irománya?

Robert: Az Analognak adtam el egy novellát tizenkilenc éves koromban (talán nem véletlen, hogy ez is egy távoli bolygóról és egy szörnyről szólt). Ez volt a valódi tanulókorszakom az írás terén. Mikor az idődet arra áldozod, hogy fejleszd a mesterségedet a hibáid elkövetésével.

Alex: Milyen lépések vezettek el az első könyve megjelenéséig?

Robert: Egy novellát adtam el Shawna McCarthynak, aki akkor még az Asimov’s Science Fictiont szerkesztette. Könyvszerkesztőnek szerződött át a Bantamhez, és megkérdezett, hogy van-e regény hosszúságú írásom? Igen, mondtam neki. Ez egy tipikus, ifjú szerzői hazugság, melyet meg lehet bocsátani. Az eredmény első regényem volt, az A Hidden Place.

Alex: Honnan jött az ötlete a Pörgéshez?

Robert: Nekem az ötletek ritkán villannak be csak úgy. Inkább fokozatosan, kagyló módjára szaporodnak és épülnek fel. De azt hiszem, elmondhatom, hogy felmerült néhány gondolat, ami a Fermi- paradoxont illeti, és néhány további gondolat a világegyetem korát illetően, és mi csak egy kis szeletet tapasztalunk meg a geológiai és csillagászati időből, meg rövid emberi életünk során. Azt akartam, hogy a szereplők szembenézzenek a mély időben kialakult, mély változásokkal: például a Nap elöregedésével és halálával.

Alex: A kezdetektől fogva trilógiának szánta?

Robert: A Pörgés egy önálló regény, és úgy is olvasandó. Úgy gondolok rá, mint egy könyvre, melynek két folytatása is készült.

Robert J. Sawyer és Robert Charles Wilson a Hugoikkal

Alex: Most, hogy az Örvényt befejezte és kiadásra került, úgy érzi, hogy a Pörgés írásakor lefektetett tervei megváltoztak, vagy végre elérte azokat a kitűzött célokat?

Robert: Minden írás, regény vagy novella, azzá fejlődik, aminek megírod. Ez alól a trilógia sem kivétel. Úgy gondolhatod, hogy pont oda jutottál, ahová az elejétől kezdve én terveztem. Az igazság azonban az, hogy még gyakran engem is meglepett az alakulása.

Alex: A könyveiben mindig erős, jól kidolgozott szereplőket jelenít meg, ami ritka a science fictionben. Ezt szándékosan így tervezi?

Robert: Nem hinném, hogy a karakterek kidolgozása különválasztható vagy felesleges ág lenne az irodalomban. Egyike a legfontosabb dolgoknak.  Nem csak elképzelned kell egy új világot, de be is kell azt népesítened, be is kell laknod.  Erre jó a szereplők megalkotása: rendezi az absztrakciót emberi tapasztalattá.

Alex: Tervez új regényt írni, mely a Julian Comstock világában játszódik?

Robert: Azt a könyvet nagyon jó volt megírni, szóval elfog néha a kísértés, hogy visszatérjek hozzá. De nem, nem tervezek ilyesmit.

Robert Charles Wilson és Ben Bova

Alex: Regényeiben visszatérő elem a tudomány és az evolúció. Miért pont ezek?

Robert: Számomra az evolúció és a világ tudományos víziói mindig lenyűgözők. Messzire ellátnak. Megmondják nekünk, hogy a amit rendezettnek és helyénvalónak hiszünk, állandóan változik. „Minden mozgásban van”, ahogy Hérakleitosz mondta. Legjobb tudomásom szerint ez a science fiction tematikus szíve és lelke.

Alex: Mit remél, mit kapnak az olvasói, ha elolvassák valamelyik regényét?

Robert: Szórakozást. Talán egy kis borzongást itt vagy ott. Váratlan gondolatokat.

Alex: Beszélne nekünk arról, hogy min dolgozik most, illetve milyen könyvre számíthatunk magától?

Robert: Három egyedülálló regény megírásával lettem megbízva: ezek a Burning Paradise, The Affinities, és a The Last Year. Ezek közül Burning Paradise háromnegyedét már befejeztem, és talán már 2012-ben leadhatom. Alternatív történelem regény lesz, mely a XX. században fog játszódni, ahol minden egyedülállóan békés és virágzó, valami meglehetősen aggasztó okból kifolyólag.

Alex: Kik a kedvenc szerzői?

Robert: Nagyon szívesen olvasok és újraolvasok klasszikus sci-fiket. Kortársakat is, de ezt a területet feleannyira sem ismerem, mint illene, mert leginkább információszerzésből olvasok, és mert az én ízlésemnek a science fiction és a fantasy olyan, mint egy diéta.

Alex: Jelenleg mit olvas?

Robert: A Police Procedurals-ot egy norvég szerzőtől, Jo Nesbotól. Neal Stephenson REAMDE-je is a polcomon pihen, és már várom, hogy belekezdhessek. Élveztem Steven Millhauser We Others-ét, és Patrick Rothfusstól The Name of the Wind-et és a The Wise Man’s Feart.

Alex: Mit szeret csinálni, amikor nem az írással foglalkozik?

Robert: Semmi kiemelkedőt. Zenét hallgatok, a feleségemmel, Sharryvel sétálgatok. Néha a torontói belvárosba is bemegyek, és olyan boltokban nézelődöm – manapság elég ritkák, sajnos – melyek használt könyveket és hanglemezeket árulnak.

Alex: Van olyan világ a regényeiben, melyben ön is szívesen élne?

Robert: Istenem, dehogy!  Vannak szereplők, akikkel szívesen találkoznék, de a világaik, amelyben élnek, számomra túl vészjóslóak.

Wilson dedikál a 2009-es budapesti Könyvfesztiválon. Háttérben kirendelt testőre az 501-es Légiótól

forrás: bookbanter