Porvihar a Titánon
Különleges égitest a Titán, a Szaturnusz holdja, több szempontból hasonlít a Földre. Valójában ez a Naprendszer egyetlen, jelentős légkörrel rendelkező holdja és a Földön kívül az egyetlen égitest, amelyről tudott, hogy folyók, tavak, tengerek vannak a felszínén.
De a rendkívüli felszíni hideg óriási különbséget okoz. Amíg a Földön a folyókat, tavakat és tengereket víz tölti ki, addig a Titánon elsősorban metán és etán áramlik ezekben. Ott nem vízkörforgás van, a különleges ciklusban a szénhidrogén-molekulák elpárolognak, felhőkké sűrűsödnek és visszahullnak a talajra.
Most újabb hasonlóság derült ki: a Titán a Föld és Mars után a Naprendszer harmadik olyan égitestje, amelyen porviharokat figyeltek meg. A NASA Cassini űrszondája által gyűjtött információk alapján arra következtetnek, hogy ciklikusan mozgó szerves pora a Titán egyenlítőjének hatalmas dűnéiből származhat.
Az időjárás a Titánon is évszakról évszakra változik, a napéjegyenlőség idején felhők képződnek és erőteljes metánviharok törnek ki. De infravörös felvételeken olyan felhőjelenséget figyeltek meg, amelyre ez nem adott magyarázatot. Mivel éppen a Titán egyenlítője körüli dűnemezők felett lokalizálták a vihart, az egyetlen magyarázat a jelenségre az, hogy a dűnékről felemelkedő porfelhőről van szó. Ráadásul ez szerves por, amely akkor jön létre, ha a metán és a napfény kölcsönhatása során kialakult szerves molekulák elég nagyra nőnek ahhoz, hogy a felszínre hulljanak.
A felszínhez közeli szeleknek ahhoz, hogy ilyen mennyiségű port felemeljenek, nagyon erősnek kell lenniük: nagyjából ötször erősebbnek, mint a klímamodellek által becsült és a Hygens által a felszín közelében mért átlagos szélsebesség. A szelek hatalmas távolságokra képesek elszállítani a port, ezzel hozzájárulva a Titán szerves porának globális körforgásához.
(via)
