Spekuláljunk kicsit: melyik sci-fi író érdemelne irodalmi Nobel-díjat?

Október 5-én délután jelentette be a Svéd Akadémia, hogy 2017-ben Kazuo Ishiguro, brit-japán szerzőt tüntetik ki a legrangosabb irodalmi díjjal, a Nobellel.  Az Akadémia indoklása szerint azért, mert

Nagy érzelmi erejű regényeiben feltárta az ember világgal való illuzórikus kapcsolatának mélységeit

Zsánerrajongókként is örülhetünk a döntésnek, hiszen Ishiguro ebben a közegben sem idegen név, és neki sem idegen terep. Ott van például az angol bentlakásos iskolában játszódó disztópiája, a Ne engedj el…, vagy a két éve megjelent mágikus realizmus és fantasy határán mozgó Eltemetett óriása. Természetesen nem Ishiguro az első olyan író, akinek az életművében találhatunk zsánerregényeknek is tekinthető műveket és Nobel-díjjal is kitüntették: 2007-ben Doris Lessinget (Canopus in Argos), de korábban, 1907-ben Rudyard Kiplinget is elismerték. Emellett pedig a korábbi jelöltek között szerepelt H. G. Wells és J. R. R. Tolkien.

Azonban kicsit távolodjunk el a kortárs irodalomtól és haladjunk a tényleges zsánerirodalom felé. Kik azok az SFF szerzők, akik megérdemelnék a rangos elismerést? Mi most életművek egészét és a zsáneren kívüli érdeklődést (értsd. irodalmárok figyelme, adott szerző jelenléte a közbeszédben) figyelembe véve említünk 5 ilyen szerzőt.

Margaret Atwood
A HVG szerint Margaret Atwoodra 6/1 arányban fogadtak, hogy 2017-ben őt tüntetik ki. Habár a bukiknál voltak nagyobb esélyesek, mint Murakami Haruki vagy Ngugi Wa Thiong’o, de ha Atwood kapta volna a Nobelt, akkor sem lepődtünk volna meg nagyon. A Hulu sorozatának köszönhetően ismét nagy figyelem irányult az írónő disztópiájára, A szolgálólány meséjére, a világszintű társadalmi problémák pedig bebizonyították, a megjelenés után 30 évvel is aktuális. De nincs ez másként Atwood más regényeivel sem, mint az Alias Grace-szel, ahol szintén a nők helyzetére irányul a figyelem (novembertől indul a sorozatváltozata a Netflixen), vagy a MaddAddam trilógia, ahol a génmanipuláción keresztül bontja ki az ember istenkomplexusát, miközben az emberi lélek mélyére is lemerészkedik, de más minket érintő problémákat is feltár két másik disztópiájában, A vak bérgyilkosban és a The Heart Goes Lastban. Ezenkívül kisprózában is jeleskedik, számos erős novellával gazdagította irodalmunkat, mint például a “Rape Fantasies”-szel vagy az “Amikor bekövetkezik”-kel (Galaktika 230). Szóval röviden, Atwoodnak nagyon érik egy irodalmi Nobel.

Ursula Le Guin
Le Guin szintén a gyakran felmerülő nevek közé tartozik, ha a Nobel-díj kapcsán szóba hozzák a zsánerirodalmat. Műveiben a sci-fi és a fantasy határait feszegetve merül el a társadalmi -és a pszichológiai identitás, és a különböző társadalmi és kulturális struktúrák feltérképezésében. Sokrétű mondanivalója miatt nem csak egy zsánerrajongó, hanem a szépirodalom kedvelőit is lekötheti A sötétség balkeze, A kisemmizettek vagy az Égi eszterga. Mindezt a zsáneren kívüli elismerések is igazolni látszanak. Az SFF díjak (Hugo, Nebula, Locus, World Fantasy) mellett 2000 áprilisában az American Congress tüntette ki Le Guint az amerikai kultúrához való hozzájárulásáért, 2004-ben az ALA (American Library Association) kitüntetését vehette át, 2014-ben a National Book Foundation díjazta az írónőt életművéért, legutóbb pedig az LOA válogatta be az amerikai irodalom klasszikusai közé. Atwoodhoz hasonlóan Le Guin is az irodalom számos formájában alkotott, emellett pedig az Akadémia egy nagyon fontos kitételének is teljesen megfelel: „formai és ábrázolási szempontból irodalmi értékkel bírnak”.

Ted Chiang
Ha Alice Munro 2009-ben megkapta a Nobelt novelláiért, Ted Chiang miért ne érdemelhetné meg? A kínai-amerikai szerző ritkán publikál, azonban amikor igen azt nagy figyelem és díjeső követi. Műveiben megjelenő témái nem tudományhoz kötöttek, számára minden lehet jó alap egy sci-fi történethez. Az Érkezés alapjául szolgáló „Életed története” például a Sapir-Whorf nyelvészeti elméleten keresztül vázolja fel, hogyan tudnánk felvenni a kapcsolatot egy idegenfajjal, miközben a főszereplőn keresztül az emberi részről sem feledkezik meg. Chiangnál inkább az utóbbi a fontosabb. Hiába ír mesterséges intelligenciákról (The Life Cycle of Software Objects), idegenekről (Életed története) vagy a bábeli építkezésről (Bábel tornya), minden általa használt sci-fi toposz vagy egyéb téma mögött ott rejlenek az emberi létezés örök kérdései. Mindezt pedig brutális, minimalista elegenciával tárja a világ elé, amit a tudomány és a narráció kreatív fúziójával emel irodalmi szintre.

Philip K. Dick
Phlip K. Dick túlságosan fiatalon hunyt el (mindössze 54 éves volt) és életművét is csak később fedezte fel magának a szakma és a filmipar. Azonban az újra fel-feléledő érdeklődés PKD művei iránt (az új Szárnyas fejvadász film vagy a Philip K. Dick’s Electronic Dreams sorozat) arra enged következtetni, hogy regényeiben és novelláiban bemutatott témák egyre aktuálisabbak lesznek, erről pedig az Akadémia következő pontja jut eszünkbe: „Nemcsak az „elmúlt esztendőben született” munkák díjazhatóak, hanem azok is, amelyeknek a jelentősége a legutóbbi években vált nyilvánvalóvá”. Műveiben a valóság és az identitásunk által teremtett “világ” közötti vékony határt vizsgálta (pl. Ubik, Figyel az ég), körbejárta, mi teszi ténylegesen emberré az embert (pl. Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal?), miközben izgalmas gondolatkísérletekkel (pl. Az ember a Fellegvárban) is meglepte olvasóit, és tette mindezt a narráció legkreatívabb és nagyon is irodalmi módján. Reméljük, egyszer a jövőben posztumusz irodalmi Nobelt kaphat.

Kurt Vonnegut
Talán a leginkább elmarasztalt alkotó ő, akinek a kitüntetéséért nemcsak a zsánerolvasók, hanem a szépirodalom kedvelői is bírálták az Akadémiát különböző felületeken. Művei egyszerre kacagtatóak és elgondolkodtatóak, amit szatirikus, lényegre törő stílusával ér el. Szókimondó, a trágár kifejezéseket sem szégyellő Vonnegut görbe tükröt állít társadalmunknak a sci-fi elemeinek kreatív felhasználásával. A könyveiben megalapított vallások (pl. Macskabölcső. A titán szirénjei), abszurd társadalmak építésével (pl. Utopia 14, Börleszk) saját korának ideológiáit modellezte le és saját világainak az emberekre tett hatását tárta fel. Az általa felvetett témák úgymond jól öregedtek, ma is érezhető Vonnegut mondanivalójának fontossága, egyedi stílusa pedig egy a szépirodalomban szokatlan, de élvezhető közegbe helyezi. Nem kérdés: Nobelt neki!

Természetesen ez a rövid lista inkább szubjektív, mint objektív gyűjtés, így nyitottak vagyunk más nevekre is. Ti kiket tüntetnétek ki irodalmi Nobel-díjjal? Spekulálásra fel!