Star Wars – Egy keresztyén történet?
A legújabb Star Wars film, a Zsivány egyes karakterei korántsem azok az erkölcsileg feddhetetlen figurák, mint akikkel az eddigi epizódokban találkozhattunk, filmvégi cselekedeteik által azonban a keresztyén kultúra erkölcsi maximáját valósítják meg. A legfrissebb Star Wars történtet megtekintése után érdemes elgondolkoznunk azon, hogy van-e bármilyen egyéb kapcsolódási pont a jól ismert űropera és a keresztyénség között.
Vizsgálódásunk elején érdemes leszögeznünk, hogy a párhuzam nem merül ki annyiban, hogy a Disney jól belátott anyagi érdekeit szolgálta a karácsony előtti premier, hiszen a legnagyobb hasznot az ilyenkor eladott ajándéktárgyak hozzák a konyhára. A Disney-vel megkötött üzlet óta sokan hasonlítják George Lucast Darth Vaderhez, mert úgy tűnhet, végképp feladta addigi elveit és már csak a profitnak él. Egykor azonban Vader is jedi volt, és Lucas ebben a tekintetben hasonlít az általa megálmodott karakterhez.
A Star Wars atyja metodista családban nevelkedett, de nagy hatást gyakorolt rá a lutheránus vallás is. Saját bevallása szerint ma is hisz Isten létezésében, és ehhez híven saját vallásosságát metodista-buddhistaként definiálja. Mindennek hatása tetten is érhető alkotásain, sőt azért hozta létre univerzumát, mert egy a modern korban is jól érthető mitológiai történetet akart elmesélni. A Csillagok Háborúja nem sci-fi, nem is fantasy. Műfaját tekintve űropera, céljában azonban megegyezik a mítoszokkal, hiszen rég elfeledettnek hitt etikai normákat akar átadni a közönségnek. Ebben a tekintetben hasonlóságot mutat C. S. Lewis és J. R.R. Tolkien műveivel, csakhogy míg az említett szerzők keresztyén hitükre építenek, addig Lucast egyfajta szinkretizmus jellemezi, azaz keresi az intézményes vallások mögötti egyetemes etikai értékeket.
A legelső ilyen érték az Istenbe, mint a világmindenség intelligens tervezőjébe vetett hit. Keresztyén szemmel nézve az Erő, mint metafora sok szempontból igen jó megközelítési módja az istenségnek. A Biblia Istene mindenütt jelen van, bármikor elérhető, erőt ad a megfáradtaknak, Ő munkálkodik az ember lelkiismeretén keresztül. Másrészt azonban az Erőt nem csak a Jedik, hanem a Sithek is segítségül hívhatják, ebben a vonásában inkább a keleti mitológiával, a Jin-Janggal mutat hasonlóságot. Sajnos mindannyian ismerjük azonban a zsidóság, a keresztyénség, vagy éppen az iszlám történelmének azokat az időszakait is, mikor Isten nevében követtek el válogatott gaztetteket az emberek. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a kérdést, ma is találunk jediket és sitheket, hiszen nem egy mai szektáról mondható el, hogy csupán emberi önzőségből hozták őket létre, hiszen az alapító Isten nevét arra használják fel, hogy ők maguk meggazdagodhassanak. Míg a jedi rend és a keresztyén egyházak lényege az önzetlenségben, addig a sötét oldalé és a szektáké az önzőségben keresendő. Egy másik kézenfekvő példát a deisták és a keresztyénség viszonyából meríthetünk, hiszen egyaránt hisznek Isten létezésében ám egészen más eszmék mentén rendezik be életüket.
Lucas elkötelezett demokrata és ezt a filmjeit látva le sem tagadhatná, hiszen azokban a Galaktikus Köztársaság és a Jedi Rend képviselik az egyetemes jót, ők őrzik az etikai értékeket. Mindeközben a Galaktikus Birodalom és a Sithek – akikből egyszerre mindig csak kettő van – a diktatúra és az emberi önzőség megtestesítői. Természetes tehát, hogy a galaxist csak és kizárólag a demokráciát képviselő jedik képesek megmenteni. Mindez elsősorban azért érdekes, mert köztudott, hogy a Star Wars megalkotása során igen sokat merített Frank Herbert Dűne ciklusából, ott azonban a totális diktatúrát képviselő istencsászár az egyedüli személy, aki képes az emberiséget a megfelelő útra vezetni. A jedi rend működése is sokban hasonlít a protestáns egyházak szervezeti felépítéséhez, hiszen a jedi tanács kezében van az irányítás, míg a protestáns egyházaknál ugyanezt a szerepet szintén egy tanács tölti be, amit zsinatnak hívnak.
Az önfeláldozás keresztyén eszméje is fontos szerepet kap a filmben, hiszen végül még Anakin is eljátssza a neki kijelölt megváltói szerepét, mikor a mélybe taszítja Darth Sidioust. Az ő részéről azonban ez az önfeladás sokkal inkább szól Luke-nak, mintsem a galaxis egészének. Érdemes szót ejtenünk a jedi rend egészének önfeladó életmódjáról is, hiszen tulajdonképpen egyfajta szerzetesrendként működnek, ez a vonás azonban visszanyúlik a középkor keresztyén erkölcsi elképzeléseihez. A középkori egyházban a szerzetesek feladata tulajdonképpen az volt, hogy teljesítsék azokat a vallási elvárásokat, amiket a katonák, a nemesek, vagy éppen egy az egyszerű közemberek képtelenek voltak teljesíteni. Ez az elgondolás alapjában véve hibás, hiszen a Biblia pontosan arról beszél, hogy ezeknek megtartása egészében véve képtelenség, mégis pontosan ezért érdekes számunkra a jedi rend erkölcsisége, hiszen ők is olyan normáknak kellene megfeleljenek, amikhez az ember önfegyelme egyszerűen nem lehet elegendő. Mivel mitológiáról van szó természetes találkozunk afféle jedi szentekkel (pl. Yoda mester), ám a jedik többsége egyáltalán nem tökéletes, mindegyiküket megkísérti életükben a sötét oldal. Nem másról beszél tehát Lucas, mint a reformáció fő üzenetéről: Képtelenség megtartani a Törvényt, az csak Isten kegyelméből lehetséges. Ha egy jedi teljes összhangba tud kerülni az erővel, akkor valóban ellen tud állni a kísértésnek, és sokkal többre lesz képes, mint a kétségek közt hányódó tanítványok többsége.
A Star Wars üzenete valóban sok egyezést mutat a keresztyén tanításokkal, ám azoknak túlnyomórészt csak az emberi oldalát hangsúlyozza. Mindenkinek magának kell megválasztania, hogy melyik úton akar járni. Sith lesz és vállalja az önzőség, az önmagunkba való fordulás, a hatalomvágy személyiség torzító negatív hatásait – amelyeket a filmben a külső eltorzulása is jelez minden sith esetében. Ott van azonban a másik út is. A jedik önfeláldozása az egyetemes jó előre mozdítása érdekében, vagy éppen a lázadók kis csapatának lehetetlen küldetése a mindent uraló Birodalommal szemben. Gyermekként mindannyian jedik szerettünk volna lenni, én hiszem, hogy nem kell ezt a vágyunkat felnőttként sem feladnunk.
Szoboszlai Miklós, lelkész
