Szex! Szerelem! Iszonyat… – Black Aether olvasónapló
Idén márciusban két lovecrafti fanzin is felkavarta a hazai weird irodalom állóvizét. Eddig nem volt olyan próbálkozás itthon, aminek egyértelmű célja lett volna Lovecraft munkásságának méltó kezelése és bemutatása, ezzel együtt és összhangban pedig a magyar olvasóközönség inspirálása. A tizenötödikei hosszú hétvégén érkező Black Aether Tomasics József szerelemgyereke, a teljesen nonprofit, negyedéves megjelenésűre tervezett fanzin mindenki számára nyitott, nem titkolt célja ugyanis a szokatlan és hátborzongató történeteket író tehetségek inspirálása és felkarolása; szinte bármi megjelenthet a magazin hasábjain, ami kapcsolódik Lovacrafthoz és munkásságához.
Tomasics számára nem idegen a lovecrafti közeg, a Black Aether-projekt előzményeként kezelhető például a szintén hozzá köthető a H.P. Lovecraft kerekasztal Facebookon, a theblackaether.com oldal (ahol mostantól minden nap más Lovecrafthoz köthető tematika kerül előtérbe) és podcast, vagy a (reményeink szerint) hamarosan a nagyközönség számára is megtekinthető első magyar Lovecraft-adaptáció, a From Beyond is, ahol a stáb részeként aktívan kivette részét a filmhez köthető munkálatokból. (Interjúnk a film rendezőjével itt érhető el.)
A fanzin már első kézbevételkor meghatározó élmény; a figyelemreméltó borító Bolye László és Tomasics József munkája, a papír és a nyomdai minőség kiváló, kellemes a formátum is, jó kézbe venni, lapozgatni, mielőtt belemerülnénk. A (fő)szerkesztői előszón túl hét novellát és egy (magyarul eddig sehol nem olvasható) brazil képregényt kapnak az olvasók, fontos kiemelni, hogy a Black Aether olyan weird fanzin, ami kizárólag saját tartalommal dolgozik. Ikarow hátborzongató képregénye és a borító színes, a fanzin belső illusztrációi fekete-fehérek és igényesen kivitelezettek. Ez utóbbiakat öt alkotónak köszönhetjük, ez a sokszínűség pedig kiválóan megakadályozza, hogy egysíkúvá váljon a hátborzongató történetekhez párosított képiség. Arra, hogy a Black Aether első száma jól sikerült, mi sem jobb bizonyíték annál, hogy a már említett hosszú hétvégét követően hihetetlen gyorsasággal elkapkodták az összes példányt.
Tomasics fontosnak tartja kiemelni, hogy „nem a Cthulhu-mítosztól kell eljutni Lovecraftig, hanem fordítva”, az író munkásságát ugyanis sokan félreértik és nem kezelik helyén olyan karizmatikus követői miatt, mint például August Derleth (aki kicsit félremagyarázta Cthulhu szerepét és jelentőségét). Tomasics állítása szerint a Black Aetherből is kidobott olyan írást, ami nem volt elég weird, ebből kirajzolódik, hogy mennyire is feszes valójában a fanzin koncepciója, melynek mintaképe az 1923-ban alapított, Edwin Baird, Farnsworth Wright és Dorothy McIlwraith szerkesztésében a polcokra kerülő Weird Tales.
A Black Aether célja, hogy minél több amatőr (és kevésbé amatőr) szerzőt megismertessen a hazai hátborzongató és furcsa irodalom kedvelőivel. A fanzin novelláiban közös az, ami Lovecraft írásaiban is közös vonás, miszerint soha nem kapunk teljes képet egyetlen eseményről vagy különös jelenségről, mindig felmerül és a felszínen is marad a legfőbb kérdés: MIÉRT?
A borzongást és az ismeretlen iszonyattal való szembesülést hét magyar szerző novellája érzékelteti az első lapszámban. Kiemelkedik a mezőnyből Veres Attila A présházban c. írása. Szabina pornófilm-forgatásra indul, Julcsit helyettesíti, aki egy félresikerült buli tetőpontján fejest ugrott egy víz nélküli medencébe. A forgatáson való munka nem élete álma, de a lakbért valamiből fizetni kell, ugye. Veres novellájában álom és valóság, ember és embertelen olvad egybe, a rémálom mint sorsot alakító tényező és az ismeretlen külső hatalom ugyanúgy megjelenik ebben a túlfűtött és hátborzongató történetben.
Kökény Pál a többihez képest rövid írással jelentkezik, egy szokatlan tengerparti kaland ismertetésével, ahol mintha semmi sem történne, de közben mégis. Farkas Balázs Galócáját olvastam volna tovább is. Veronika felkeresi édesapját, aki két évvel ezelőtt szakította meg a kapcsolatot a családdal. Lánya most kisbabát vár, s mint sokan egy ilyen nagy horderejű időszakban, ő is úgy érzi, hogy érdemes lenne újból megpróbálni menteni a menthetőt. Megérkezve azonban tanúja annak, hogy apja kertjében furcsa társaság gyülekezik, és valami nagyon kísérteties dologra készülnek.
Lir Morlan Sárga árnya Robert W. Chambers A Sárga jel c. novellája alapján készült. Talán ennek (is) köszönhető, hogy rendkívüli módon illeszkedik a Lovecraft-hagyományba. A tizenkilencedik század végén rejtélyes haláleseteket regisztrálnak. Sátánista szekta műve? Beteg rituálé? Visszatérő rémálom? Sárga király és Carcosa? Vajon létezhet olyan írás, mely az őrületbe hajszolja az embert, szóljon bármiről? Vidra Gyula egy bohócos történettel alapozza meg sokunk gyermekkorra visszavezethető rettegését a cirkuszi bohócoktól, Pápai Bence egy ősi elveszett világba kalauzol bennünket, Weiner Sennyey Tibor pedig egy hajmeresztő egyetemi kísérletről tudósít.
A Black Aether első száma a jövőben kiküszöbölendő gyermekbetegségei ellenére (szerkesztés) maradéktalanul kielégítette elvárásainkat. Izgatottan várjuk a második lapszámot, és nem csak azért, mert online kollégánk, Schubert István (Cotter Blackstone) is a szerzők között lesz. Tomasics Józsefnek pedig hatalmas gratula ezért a lovacrafti csemegéért!
