Unalom dinók között – Robinson: The Journey
A Sony új üdvöskéjét, a Playstation VR-t bemutató cikkünkben említést tettünk a rövid játékokról, amik inkább csak egy demo érzetet nyújtanak, mintsem valódi játékélményt. Egy 20 eurós címnél talán megbocsátható a pár órás kaland (értsd: két óra legfeljebb), ha az tényleg olyan hangulatba kerít minket, hogy köpni-nyelni ne tudjunk utána. Ám ilyen játékból egyelőre kevés van a virtuális valóságok között. A Batman VR tökéletes példa érvként, de akár ellenérvként is. A maga 20 eurós árcédulájával nem tűnik soknak egy PS4-es címhez képest, de sajnos nincs egy teljes óra, mire a történet végére ér egy átlagos játékos. Emellett az első tíz-húsz perc egy kifejezetten unalmas point and click játékra emlékeztet a 90-es évekből. A program második fele viszont hozza az igazi Arkham-élményt, ráadásul óriási cliffhangerrel ér véget a sötét Batman-sztori. Tehát vegyes szájízzel vettem le a headsetet a fejemről, mert nem tudtam mihez kezdeni a helyzettel. A játék iszonyatosan rövid, de élvezhető. Ha már két-három órás élmény lett volna, talán akkor őszinte lenne a mosolyom, és meg sem próbálnék magyarázkodni, mérlegelni, vajon megérte-e.
De mi a helyzet a négy-hat órás játékidőt ígérő VR-programokkal? Nem sok van még belőlük, de aki nyomon követte a PS VR körüli marketinget, az egy címet biztosan rávágna azonnal: Robinson: The Journey.
Az előzetesekből igazi rejtélyes SF-játékot láthattunk, gyönyörű tájakkal, dinoszauruszokkal, remek feladványokkal. Mindezt a Crysis által ismertté vált Cryengine hajtja, ami az előző évtized egyik meghatározó grafikus motorját biztosította. Mindez egy masszív 60 eurós árcédulával ellátva. Jogosan hihette bárki, hogy ez lesz az idei VR-felhozatal legjobb, legszebb, leghosszabb címe. Kár, hogy nem így történt.
A fantasztikusan kalandos játékból nem sokat fogunk észrevenni. Playstation 4 PRO konzolon teszteltük a játékot, melyen elvileg (és gyakorlatilag is) szebbnek kéne lennie a Robinsonnak. Hiába Cryengine, nem tűnt látványosabbnak, mint például a fentebb említett Batman VR. Sőt, néhol kifejezetten csúnyák voltak a környezeti elemek, de gyakoriak voltak a lassú textúra betöltések is.
Robint irányítva hirtelen belecsöppenünk a Tyson-III világába, amely rendkívül hasonlít anyabolygónkra, ráadásul tele van ősgyíkokkal. Mi sem lehetne fantasztikusabb, mint egy igazi 3D Jurassic Park?
A játék azonban számos ponton nem hozta az elvárt dolgokat, sőt néhol kifejezetten botrányosra sikerült. A történetről nem derül ki jóformán semmi, csak megyünk egyik helyről a másikra, ahol tipikus point and click stílusban próbáljuk megoldani a feladványokat. Ezek a fejtörők vagy egyszerűek, mint egy kapanyél, vagy túl komplikáltak. Külön bosszantó, hogy nincs Move-kontroller támogatás. A játékban, kezünkben egyértelműen Move-„fagyi” van, mégis csak a sima DualShock kontrollerrel irányíthatjuk karakterünket. Mintha fejlesztés közben kivették volna a funkciót, és később már eszükbe sem jutott, hogy visszategyék. Ráadásul a tárgyakkal való interakció igen csekély, ami egy virtuális valóság játéknál elég bosszantó. Mondjuk tudunk szkennelni mindenféle élőlényt, de funkciója nincs neki. Ki érti ezt?
Akárhonnan nézem, az egy move-fagyi…
És elérkeztünk a legszörnyűbb ponthoz: motion sickness. A PS VR tesztben is hosszasan írtunk a jelenségről, ami persze nem mindenkinél jelentkezik. Ha pedig fellép a szédelgős érzés, az is eltérő mértékben befolyásolhatja a játékost. Azonban a Robinsonnál egészen egyszerűen bármikor képes voltam rosszul lenni. Ha állunk, ha ülünk, a belső fülünket átverni nem lesz könnyű. A teljes 3D-hatás miatt, ha mozgatjuk karakterünket, alig néhány pillanat alatt szédülni kezdhetünk, amit heveny rosszullét követhet. Az eddig próbált játékok közül mindnél könnyedén megszokható volt a motion sickness miatt fellépő szédelgés, de a Robinson esetében pár percnél többet nem tudtam egy huzamban játszani.
Aki már rendelkezik Playstation VR headsettel, annak jobban ajánlanám a demo lemezen található programokat, vagy a közepesnél jobbra sikerült Until Dawn: Rush of blood horror-szimulátort, vagy akár a Batman VR-t. Hiszen amellett, hogy jobban kímélik a pénztárcánkat, mint a Robinson, sokkal nagyobb élményt is képesek nyújtani.
Összegezve tehát a 60 eurós, nagyjából négy-hat órás Robinson: The Journey egy rosszul kihasznált, kiváló alapötlettel rendelkező, elbagatellizált szoftver, amelyen egyáltalán nem segít a move-kontroller teljes mellőzése, a gyakran fellépő motion sickness, vagy az unalomba fulladó point and click játékmenet. Egyelőre nem feltétlenül éri meg a beruházást.
Aki valami jobb élményre szeretne beruházni, és nem ragaszkodik a VR-hoz, annak ott a Watch Dogs második felvonása, melyről bemutatónk hamarosan megjelenik.
A Robinson: The Journey-t a szegedi EuroGamerShop Konzol Szaküzlet biztosította a teszt idejére.
