Vannak esetek, hogy nem lennél hős egy tündérmesében…

Ha a Csipkerózsa címe alapján egy mézes-mázos, rózsaszín köddel telített tündérmesére számítanál, akkor nagyon is tévedsz. Jane Yolen egy igen komoly témát dolgoz fel művében.

Rebecca gyermekkorának meghatározó karaktere volt Csipkerózsa, ugyanis ő volt a főszereplője megannyi történetnek, amit a lány nagymamája mesélt.

A mű számos ellentétet felsorakoztat. Megjelenik múlt és jelen, gyermek-, felnőtt- és időskor, a boldogság és a halál, valamint kulturális különbségek is: az író szembe helyezi egymással az amerikai álmot és a 20. századi Európa borzalmait.  

Természetesen, ahogy olvassuk a művet, fel fogjuk ismerni az eredeti Csipkerózsika történettel való összecsengéseit, sőt, egyéb, általános mesei elemeket is felfedezhetünk, mint például a hármas szám, vagy éppen a halálos ágyon elmondott sorsfordító gondolatok, melyek útnak indítják a főhőst egy rögös, ám annál izgalmasabb úton.

Az ellentétek a regény stílusában is fellelhetők, a sokszor megrázó, szörnyű vagy szívszorító képeket szórakoztató vagy szívélyes részek követik.

Külön említésre méltó és érdekes, hogy az író olykor rövid feljegyzésekkel jelzi, hogy mi az, ami valóság, és mi az, ami fikció.

Mindenképpen ajánljuk a könyvet azoknak, akik egy kicsit is érdeklődnek a 20. századi történelem, és az amögött megfeszülő sorsok iránt.