Világról világra: Párhuzamos világok a sci-fiben és a fantasyben

Léteznek történetek, melyek feladata, hogy új világokat mutassanak meg nekünk. Világokat melyek a miénkkel párhuzamosan léteznek, és vagy teljesen mások, mint a sajátunk, vagy csak apróbb részletekben különböznek. Ilyenek a párhuzamos világok.

 Az irodalomban óriási múltra tekintenek vissza az ilyen történetek. Egyidősek az első vallásokkal, melyekben a holtaknak saját világot képzeltek el az emberek. A párhuzamos világokkal foglalkozó történetek merítenek mitológiából, folklórból, vallásból és legendákból egyaránt.  Ezekre építve a későbbiekben sok elbeszélést írtak. De fontos, hogy előbb tisztázzuk: milyenek is a párhuzamos világ-történetek?

Ezek a regények ún. „multiverzumok”-ban játszódnak, ami azt jelenti, hogy több világ (vagy épp világegyetem, illetve dimenzió) létezik egyszerre, melyek között megoldható az utazás. Az ikervilágok az emberiség elvágyódni vágyásából táplálkoznak, ezért gyakran olyan világokat teremtenek a szerzők, melyekben a mi világunk falai leomlanak. Lehetségessé válik a mágia használata, a fizikai törvények teljesen eltérően érvényesülnek és tele van fantasztikusabbnál fantasztikusabb lényekkel. De nem csak a fantasy eszközeivel lehet bemutatni egy másik világot. Ha a párhuzamos világ a sci-fi eszközeivel kel életre, akkor kevésbé elrugaszkodottabb az eredmény. Az időutazást – már ami a negyedik dimenzióval foglalkozó történeteket érinti – is gyakran sorolják ide, mikor a főszereplők egy jövőbeli vagy múltbéli világba utaznak, mely valaminek a hatására megváltozik. Ezen kívül ott van a tudományos eszközök hatására kialakult ikervilágok lehetősége. Philip K. Dick nagyon sok párhuzamos világokkal foglalkozó történetet írt, melyek közül a legerősebbnek talán a Figyel az éget nevezhetjük, mellyel értelmet nyer az alábbi idézet tőle: „Rossznak gondolod a világot? Látnod kellene a többit!”. A sci-fi megközelítésével született világok nem tartalmaznak varázslatot vagy különleges lényeket; inkább valamilyen apró, mégis fontos részletben módosítják a már meglévőt, létrehozva egy újat vagy elrepítve ezzel a főhőst egy másik világba. Ezekben fordulnak elő olyan dolgok, mint például pénznemváltás (forintból euró), személyek kicserélődése (mások lesznek a vezetők) vagy éppen a mi helyzetünk változik meg (kiderül, hogy Darth Vader a mi apánk is).  A cyberpunk elterjedésével pedig megnyílt a virtuális valóságok lehetősége, mint a párhozamos világ új típusa. Ennek néhány elemét már a gyakorlatba is átültették a játékfejlesztők az MMORPG feltalálásával, ahol az ember egy grafikai alter ego (avatár) segítségével utazgathat egy fiktív világban. Mivel ezzel a témával nagyon jól el lehet játszani, a párhuzamos világok az internetes mémekben is felbukkannak.

Az ókori hindu mitológiákban bukkanhatunk rá a Puranákra, melyekben előkerül az elmélet, mely szerint végtelen sok világ létezik és mindnek akad egy saját istene. A mennyre és a pokolra is tekinthetünk úgy, mint a miénkkel párhuzamos világra, hasonlóan a Valhallához és az Alfheimhez. A tartós irodalmi sikerek között tudhatjuk Jonathan Swift Gulliver utazásait. A leghíresebb párhuzamos világ-történet mégis Lewis Caroll 1865-ben megjelent regénye, az Alice Csodaországban, melyre a maga idejében nonszensz irodalomként tekintettek. A történet nagyon népszerű lett, és az elkövetkezendő években számtalan film, videojáték, képregény és regény ihletőjévé vált. L. Frank Baum az Ózzal népszerűsítette tovább ezt a zsánert. C. S. Lewis Narnia krónikái ciklusa és H. P. Lovecraft sötét hangulatú történetei is ezen az úton haladtak tovább, hozzáadva egyedi stílusukat. 1941-ben jelent meg Jorge Luis Borges Az elágazó ösvények kertje című novellája, ahol már előkerül a kvantummechanika, még azelőtt, hogy a tudományban a párhuzamos világokkal kapcsolatos elméletek napvilágot láttak volna. Mindezek ellenére a hard science fiction írók között nem számított népszerű tematikának, mert leginkább fantasy szerzők alkalmazták. A soft science fictionben népszerű téma volt, melyet Dickken kívül John Wyndham is alkalmazott, és egyre népszerűbb lett az az elmélet, mely szerint a mindent elnyelő fekete lyukak egy párhuzamos világba repítenek. Fritz Leiber A nagy időháború című művében is több, párhuzamos idősíkban folyik a harc. Stephen Baxter 1991-es regénye, a Raft kemény tudományos eszközökkel reagál az ikervilágokra, bemutatva egy, a mienknél durvább gravitációjú világot, ahol akkora a tömegvonzás, hogy még bolygók sem léteznek, mert különben összeroppannának saját súlyuktól. Baxter az Időhajókban is előveszi a párhuzamos világteremtést Wells eszközeivel. Legutóbb a Harry Potter regénysorozat aratott óriási sikert az ikervilágok szerelmeseinél.

A filmek és videojátékok is felfedezték maguknak a párhuzamos világokat. A Sliders filmsorozat teljesen erre épül, és a sci-fi eszközeit alkalmazva a világok bemutatására, míg a Neil Gaiman közreműködésével forgatott Sosehol egy London alatti Londont tár elénk a fantasy eszközeivel. Gaiman többször is írt párhuzamos világokról. A Csillagpor és a Sandman képregény-sorozat is az ő fantáziájának serpenyőjében sült. A Csillagkapu című filmsorozatban is előjön a párhuzamos világok témája, de olykor belekapott a Bűbájos boszorkák is. Jelenleg a Doctor Who tartja leginkább lázban a téma kedvelőit. A japán rajzfilmek is elég sokszor alkalmazták ezt a témát. Miyazaki Hayao Chihiro szellemországban című Oscar-díjas animéje az egyik legtöbbre tartott alkotás a témában. Ott vannak még a népszerű, harcra építő mangák a Bleach és az Inuyasha képében, valamint a jóval érzelmesebb Fushigi Yuugi is, és a húrelméletre épülő Steins; Gate (utóbbiról a Galaktika 279. számában írtunk). A videojátékok között is sok párhuzamos világot találunk, különböző eszközökkel bemutatva. Éric Chahi legendás Another World című játékában egy tudós egy gépezet segítségével egy másik világba kerül, a The Heart of Darknessben pedig egy kisfiú kerül be a sötétség világába, melynek módját a készítők nem magyaráztak meg. A Silent Hillben egy szellemvárosban rohangálhatunk. Mégis az egyik legkiemelkedőbb a The Longest Journey című 1999-ben kiadott kalandjáték, ami az irodalmi színvonalú történet, a zseniális karaktergárda és a szépen kidolgozott világok mintapéldája lett, mindannak dacára, hogy játékmenetileg az egyszerű point’n’click rendszert használja. A történet szerint két világ létezik: a mágia által uralt, mesés de veszélyes Arcadia és a tudomány uralta, cyberpunkszerű Stark. A két világ valaha egy volt, de mivel a mágia és a tudomány együtt túl veszélyesnek bizonyult, külön kellett választani őket, így megszületett az Egyensúly. A világok közötti harmóniát az Őrző köteles fenntartani, aki saját életét feláldozva ezer évig kriptobiózisban van, és biztosítja a rajta keresztül átáramló erők akadálytalan áramlását.

A párhuzamos világokkal a mai napig sok szerző foglalkozik. Clive Barker számtalan ilyen jellegű történetet írt már fiataloknak és felnőtteknek egyaránt. Jonathan Lethem megidézte párszor a dick-féle világokat, és Terry Pratchett is fokozatosan bővíti a Korongvilág sorozatát. Catherynne M. Valente is használta már az ikervilágokat történeteiben, és vele együtt sok populáris szerző is alkalmazza őket, nők és férfiak egyaránt. Az elvágyódás érzésére, egy másik világ varázslattal való feltöltésébe vagy annak tudományos magyarázataira sok író gondol, amikor megteremti világunk testvéreit. Izgalmas, elgondolkodtató, ijesztő, varázslatos és humoros világok a mai napig íródnak, mi pedig várjuk, hogy minél több igényes regényt olvashassunk, melyek elkényeztetik a képzelőerőnket.

Párhuzamos világ-történetek a Galaktikától:

–  Clive Barker: Abarat-sorozat

–  Arthur C. Clarke & Stephen Baxter: Időodisszeia-trilógia

– Stephen Baxter: Időhajók

–  Diana Wynne Jones Varázsvilág duológiája

–  Neal Stephenson: Snow Crash

–  Szergej Lukjanyenko Világok duológiája

– Jonathan Lethem: Amerikai amnézia