Visszatérés Tallinnba – Melchior és a hóhér lánya
Egy jó hangulatban telt könyvbemutató keretén belül vehettük kezünkbe először Indrek Hargla népszerű Melchior-sorozatának nemrég megjelent kötetét, a Melchior és a hóhér lányát. Az új részben mindaz megtalálható, amiért már megszerethettük a történelmi krimisorozatot, de bőven tartogat újdonságokat is.
A harmadik Melchior kötet 1422-ben veszi fel a történet fonalát, a litván és lengyel fegyveres viszály idején, amit az orosz skizmatikusoktól való félelem is súlyosbított. Ahogy az kiderül az Előszóből is, a kialakult helyzet közvetlenül nem érintette Tallinnt, de a térség kereskedelmét nagyban befolyásolta (pl. tilos volt vassal és sóval kereskedni), ami igencsak nagy bosszúságot okozhatott a város lakóinak is. A polgárokat még zaklatottabbá teszi egy különös eset is: egy ismeretlen fiatalembert próbál valaki megölni. A fiúnak azonban szerencséje van, hisz a hóhér lányának, Wibeke Bosének megjelenése megzavarja a támadót és az idegen megmenekül. A támadó kilétére azonban nem derül fény, hisz a fiú elvesztette emlékeit egy a fejére mért ütéstől. Továbbá ellensége sem áll el szándékától, megpróbálja egyszer és mindenkorra bevégezni feladatát; megölni az idegent. A város patikáriusa, Melchior számára egyre különösebb és különösebb lesz a láthatatlan gyilkos és megpróbál az eset végére járni.
A Melchior és a hóhér lánya tökéletesen beillik a sorozatba. Az előző két kötethez hasonlóan ez is egy önmagában is olvasható izgalmas krimi a már megszokott sémákkal. Például a Kerekeskút utca lidércéhez hasonlóan A hóhér lányában is több, látszólag egymástól teljesen független szál (pl. Wibeke, Else, Joannes Nieder stb.) bontakoznak ki, melyek csak a könyv legeslegvégén érnek össze. Továbbá számos korábbról ismert szereplő tér vissza (pl. Hinricus, Keterlyn, Dorn bíró), akik mit sem változtak, kedves ismerősökként köszönthetjük őket a regényben. Ahogy látható, Indrek Hargla megteremti a sorozatot olvasók számára az ismerős környezetet, de ahogy a Szubjektív Kultnaplónak adott interjúban is mondja, alapszabálya, hogy minden egyes regényébe kell valami új téma. A hóhér lányában is betartja ezt, de nem csak a téma esetében. Például Hargla bont kicsit az előző kötetek szerkezetével: eddig mindig az első fejezetben történt a haláleset, itt viszont csak egy gyilkossági kísérletet látunk. Még szerkezeti újdonságnak tekinthető a regény három nagy részre való tagolása is.
Az észt borító
A „minden egyes regénybe új téma” szabály pedig többszörösen is érvényesül az új kötetben. Újabb szintjeit ismerhetjük meg a középkornak, mint például a kivégzésekre vonatkozó szokásokat és a hóhért védelmező jogokat, de betekintést nyerhetünk a szaunák világába, megismerjük a szabadbírók munkásságát és a középkori szerencsejátékot is, ami még kiemelt szerephez is jut a cselekményben. A 15. századi Tallinn új szegmensei mellett Hargla nem feledkezik meg az előző kötetekben már bemutatott témákról sem: további dolgokat tudhatunk meg a környék kereskedelméről, céheiről és a domonkosokról is. A most bekapcsolódó olvasóknak nem kell az ilyen részeknél megijedniük: minden részletesen el van magyarázva, még ha korábbi kötetben már olvashattunk a témában.
Fotó: Csata Judit
Amit még érdemes kiemelni A hóhér lányában, az a főtörténetnek nevezett Wakenstede átok. Az előző két kötetben csak érintőlegesen olvashattunk a Melchiort gyötrő bajról, itt azonban jelentősen halad ez a vonal is. Spoilerek nélkül annyit érdemes mondani, hogy az új információk egy olyan rejtély elé állítják Melchiort, ami még igencsak elbizonytalanítja, nekünk viszont újabb izgalmakat tartogat. Maga Hargla azt ígéri, hogy az átok történet a hatodik kötetben fog kiteljesedni.
Összességében az új, magyarul megjelent Melchior kötet minőségben nem marad el az első két kötettől: hasonlóan fordulatos, új ötletekkel teli történetet kapunk A hóhér lányában is a már ismerős középkori Tallinnban.
