XXI. századi lidércnyomás: Az UFO-észlelések pszichológiája

Az emberiség képzeletét az idők kezdete óta foglalkoztatja a végtelen égbolt. Különböző korokban, különbözőféleképpen népesítették be az egyébként szótlan csillagokkal ékesített mennyboltot. A modern kor érdekes jelenségei az UFO-észlelések és ezekhez kapcsolódó különféle történetek harmadik, negyedik és sokadik típusú találkozásokról…

Ezeknek az élményeknek az ad hitelt, hogy jelenlegi tudományos ismereteink szerint bár bizonyítani nem tudjuk, egyértelműen kizárni sem lehet az idegenek látogatásának lehetőségét. Ezeket a tudományos spekulációkat az teszi sajátossá, hogy nagyon hasonlóvá válnak az Isten létével kapcsolatos filozófiai vitákhoz. Mindenesetre, ha objektív realitásukat nehéz is megragadni, érdemes megnézni a pszichológiai tudományok mit mondanak a témáról. Azt ugyanis, mint látni fogjuk, még a XX. század olyan nagy gondolkodói, mint a svájci analitikus C.G. Jung sem tagadja, hogy az emberek látnak valamit az égen.

Jung „modern mítosznak” nevezi a repülő csészealjakról szóló beszámolókat és hozzájuk kötődő történeteket. Ebben a mítoszban egyfelől az emberek alapvető transzcendencia iránti igénye fejeződik ki. Tehát a vallások, mondák egy pszichés szükségletet elégítenek ki, elhelyeznek minket a világban, meghatározzák életünk jelentését, szerepünket a világban. Európában (illetve a nyugati világban) a vallásos világkép megrendülése óta kialakult modern civilizáció nem képes ilyen egységes magyarázó elvet (mint Isten) nyújtani. A csészealjak kerek, „mandalaszerű” formája, így a lelki teljesség, isteni lényegünk a Selbst-hez való visszanyúlás vágyát fejezi ki.

Másfelől, a végtelenségig fragmentálódott „posztmodern” narratívák és identitások kavalkádjában újra egyesíti az emberiséget, vagyis kollektivizál, amennyiben a Föld lakóit, az emberiséget állítja szembe, illetve hasonlítja össze egy „idegen” civilizációval. Az idegen szót azért teszem idézőjelbe, mert ezekről a különös világokról és lényekről szóló fantáziáink általában inkább rólunk, emberekről szólnak. Vagy (Jung fogalmával élve) árnyékszemélyiségünket vetítjük beléjük, a gonosz, pusztító képében vagy valamiféle idealizált, utópisztikus társadalmat és létezési formát képzelünk helyükbe. Stanislaw Lem Solaris című regényében úgy fogalmaz, hogy valójában nem idegen világokra vágyunk, csak tükrökre, amik csak azt engedik látni, amit látni szeretnénk.

A modern kognitív pszichológiában is találunk olyan ismereteket, melyek magyarázatként szolgálhatnak ezekre a rendkívüli tapasztalatokra. Az egyik ilyen az alvásparalízis, illetve a hamis emlékek jelensége. A hamis emlékek esete rendkívül ellentmondásos, hiszen az emberi memória hitelességét kérdőjelezi meg. Bűnügyi perek, ítéletek múlhatnak apró részleteken, amik azonban sok esetben, különösen bizonytalan körülmények vagy hirtelen bekövetkezetett eseményekkel kapcsolatban rendkívül instabilnak bizonyulnak. Vizsgálati eredmények bizonyítják, hogy az Eredet (Inception) című filmben látható módszereknél sokkal egyszerűbben is elültethetők „emlékek” egy múltbéli eseménnyel kapcsolatban, például gyerekkori fényképek manipulálásával, és/vagy többszöri sugalmazás, szuggesztió hatására az emlékek idomulnak az aktuális élethelyzethez és kognitív állapotok (hitek, vélekedések) rendszeréhez.

Az alvásparalízis jelensége már régóta ismert, a középkorban lidércnyomásként ismerték, és incubusok, succubusok vagy más démonok látogatásával hozták kapcsolatba. Az alvásparalízis az alvás és ébrenlét közti állapot, mikor az alvó részlegesen visszanyeri tudatosságát, de teste még „alszik”, nem rendelkezik fölötte akaratlagos kontrollal. Ez a jelenség viszonylag gyakori egyes embereknél, és a szelf-határok és én-érzet megváltozásával járhat együtt. Ez azt eredményezi, hogy az illető úgy érzi, valaki más is jelen van a szobában (OBE – Out of Body Experience), illetve nehezen kap levegőt, mintha valaki vagy valami ránehezedne a mellkasára. Ami a középkorban démoni jelenés volt, azt a mai kulturális környezet talán idegen bolygók látogatóivá „festette át.”

Az éjszaka rejtélyes jelenségei azonban sokak számára örökké megfejthetetlenek maradnak, ezért tekintettel kell lennünk arra, hogy a számunkra hihetetlen történetek mások számára valóságként megélt tapasztalatok – bármilyen eredetűek is legyenek. Óvatosnak kell lennünk azért is, nehogy ésszerű szkepticizmusunk következtében a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntsük…

Takács Bálint

Facebook hozzászólások

You may also like...

2 hozzászólás

  1. solymosgyu szerint:

    vagy lehet hogy belehamisították. Ezékiel könyvét is. Ha a tevékkel megtették a földonkivuliekel miért ne tették volna meg?

  2. Toronylako szerint:

    Irigylem, aki UFO-t lát félálomban. Én az egyik hajnalban egy összetört villanymozdonyt láttam. Az tűnt fel, hogy az állomáson nincs felsővezeték és logikátlan volt, hogy hajtóerő híján mit keresett ott? Pár héttel előtte láttam egy balesetes gépet, amin meghalt a mozdonyvezető, és beleszőttem az emléket a valóságba. Pórul jártam ezzel a dologgal, mert amíg feleszméltem, kihűlt a kávém. Szerencse, hogy nem tűnt fel senkinek, hogy öt percre elaludt a bakter az asztalnál 😀

Vélemény, hozzászólás?