Utazók: Sci-fi köntösbe öltöztették a Titanicot

Képzeljük el, hogy James Cameron egyik legismertebb romantikus filmjét, a Titanicot Kate Winslet és Leonardo DiCaprio helyett Jennifer Lawrence-szel és Chris Prattel a főszerepben forgatják le, a helyszínként szolgáló háborgó óceánt leváltják egy misszión lévő űrhajóra és voilá! Megkapjuk az Utazók című 2017-es sci-fit, mely az Avalonon játszódik. Az űrhajó 5000-es legénységgel indult neki egy kolonizálásra alkalmas bolygó felé, a túra pedig nem rövid, hiszen 120 évig tart. Vagyis csak tartana, ugyanis 90 évvel az érkezés előtt egy meghibásodás miatt Jim Preston felébred. Az Utazók marketingje jól átvert mindenkit, hiszen kemény sci-finek harangozták be a filmet, mégis inkább egy kapcsolati dráma lett, ami történetesen az űrben játszódik.

2007 óta keringett Hollywoodban az Utazók forgatókönyve, senki nem mert nekilátni a megfilmesítésnek eddig, David Fincher gondolkozott rajta egy ideig, de a rendező megdobbantott a projekt mellől. Ez pedig nem véletlen. Az Utazók olyan morális problémákat és kérdéseket vet fel, amely a filmkritikusok jó részét megosztotta.

pass2

A történet szerint ugyanis – és erről sajnos nem lehet spoilerek nélkül írni, elnézést – miután Chris Pratt karaktere felébred, magányában nem tud mit kezdeni magával. Ezért úgy dönt, hogy Istent játszik egy kicsit és felébreszt magának egy játszótársat, Aurórát, akit történetesen Az éhezők viadala szépsége, Jennifer Lawrence játszik. Itt rögtön jöhet a kérdés, hogy ugyan ki lenne olyan balfék, hogy pont JLaw-t nem ébreszti fel, ha unalmában éppen lehetősége adódik rá. Sokan felhozták az Utazókkal szemben, hogy bizony ha a férfi főszereplőt nem Chris Pratt játszaná, és a helyszín nem egy űrhajó lenne, hanem mondjuk egy pince, már nem lenne annyira romantikus a sztori. Inkább hajazna egy elrablásra, némi Stockholm-szindrómával körítve. És ebben van is valami.

Az Utazókat úgy adták el, hogy a kőkemény sci-fi rajongók csak a moziban jöjjenek rá, hogy ez a film nem lesz több egy űrbe helyezett Titanicnál. A két főszereplő egymásba szeret, majd amikor kiderülne a turpisság, hogy igazából Aurórának fel se kellett volna ébrednie, bedobnak egy fenyegető “nagy veszélyt”, hasonlót, mint ami a már emlegetett James Cameron-féle klasszikusban volt. Innentől pedig adva van az íróknak az a luxus, hogy ne fejtsék ki annak a morális problémáját, hogy a női főszereplő bele lett kényszerítve, hogy épp ezzel a férfival kelljen leélnie a hátralévő életét. Már ha túlélik a kalandot. Mert ugye a visszaalvásra nincsen lehetőség. Hát, jó nagy kiszúrás ez Aurórával, nem lehet erre mást mondani.

pass3

Sokszor mondogatják, hogy egy filmet nem szabad arra építeni, hogy a női és férfi főszereplő dekoratív kinézetével próbáljuk eladni az egyébként keményen buta sztorit. Itt viszont ez a helyzet. Jennifer Lawrence az indokoltnál többet úszkál a medencében, ezzel mintegy ürügyet adva, arra, hogy a színésznőt fürdőruhában mutogassák. Chris Pratt is kiteszi magát a női nézőknek, szóval van itt fanservice ezerrel, sajnos.

Az Utazók összességében megmaradhatott volna egy tervnek, mert ahhoz, hogy ebből egy komolyan vehető, értelmesen felépített sci-fi film legyen, több kellett volna. Mondjuk egy olyan forgatókönyv, ami nem arra épül, hogy hogyan kéne elnyomni a nőket. Kezdetnek ez is elég lett volna, de az Utazókban még a sci-fi körítés is inkább volt mondvacsinált és erőltetett, mint szórakoztató. Amellett, hogy a látvány nem volt rossz. Kár érte, ez lehetett volna 2017 első nagy blockbustere, így meg csak egy színes-mázos torta lett. Amit messzebbről nézi lehet, hogy jó. De megkóstolni már nem annyira.

Facebook hozzászólások
A Feladat

You may also like...

1 Response

  1. emil szerint:

    Nekem tetszett a film. Persze vannak benne hibák. Igenis felvet morális kérdéseket, amelyeknek megválaszolását jórészt a nézőre bízza. De ez így van rendjén. Eléggé klausztrofób, és reménytelen a film szituációja és igenis komoly morális kérdést vet fel, mégis végül a legfontosabb emberi értékek győzedelmeskednek, az önfeláldozás és a szeretet (mindkét fél részéről). Persze értem: ez meg Homérosz óta elcsépelt klisé. Nekem semmi bajom azzal, hogy sci-fi köntösbe bújtatott kapcsolati dráma (pedig nem csak az). De akkor Lem Solarisa meg egy sci-fibe bújtatott önsajnálat?
    Természetesen nem vagyok film és irodalom kritikus, csak egy sci-fi rajongó, több száz sci-fi (és néhány egyéb) könyv és film után 🙂

Vélemény, hozzászólás?