Valóság vagy illúzió-e a világegyetem?

Az ember egyik legnagyobb motivációja az igazság megismerésének vágya. Elborzasztó gondolat, de sokak szerint a teljes igazság örökre megismerhetetlen – mert még a világ, amiben élünk, sem valódi.

Az ötlet, miszerint az érzékszerveink becsapnak minket, és az univerzum valójában vagy nem olyan, mint amilyennek hisszük, vagy egyáltalán nem is létezik, csak az elménk (vagy valami más) formálja meg számunkra illúzióként, nagyon nem új. Modern formájában René Descartes fogalmazta meg ezt a problematikát: ha a szemünket becsapják a látószögek, a fény és a légköri viszonyok, a fülünket vélt-vélelmezett hangok, a tapintásunkat fáradtság vagy ittasság – akkor mi a biztos? Miről állíthatjuk egyáltalán, hogy létezik? Descartes válasza egyértelmű: arra van bizonyíték, hogy “én” vagyok, mégpedig az, hogy tudok gondolkodni azon, hogy vagyok-e vagy sem. Persze, az önmegismerés ettől még nem biztos, de a lét ténye igen.

Gondolkodom, tehát vagyok. De semmi másban nem lehetünk biztosak.

Érdekes kérdést vet fel ezzel kapcsolatban a Science Channel egy új műsora, amelyben felmerül a téma: Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy a világ, amit látunk, mindenki más tapasztalataiban is olyan, mint a miénkben?

Az emberi érzékek ugyanis becsaphatók. Amit az emberek felfognak belőle, azt már megszűrte és feldolgozta agyuk, amely igyekszik összefüggő, érthető, logikus, állandó – azaz, használható képet adni a világról. Ez a szűrési folyamat sokat segít, a rengeteg lényegtelen információt (levegő pontos hőmérséklete, szagok-illatok, pillanatnyi fizikai állapotunk, stb.) nem engedi a tudatosság szintjére, így a világ nem egy konstans ezredrangú információár, hanem konzisztens kép a fejünkben.

És ugyan mi van, ha konzisztens ugyan a kép, de hamis?

Jó példák erre a varázslók, illuzionisták, akiknek a munkája maga abból áll, hogy megismerjék az agy ezen tevékenységét, és ellenünk használják fel. Egy ilyen mágus a felfogáshoz vezető agyi tevékenységet zavarja meg, a lényeges és lényegtelen közti különbségeket elmosva tudja agyunkat és minket “meglepni”. A kérdés döbbent mosolyt csalhat arcunkra: ugyan az agyunk által felismert igazságot csalják meg egy illúzióval, vagy a hamis világ fátylát lebbentik fel az igazság fényével – esetleg egy másik illúziót tesznek elénk egy általunk igaznak vélt hazugság falain át?

Minden estre is, már a tény, hogy a varázslók meg tudják tréfálni valóságérzetünket, “mágiát”, trükköket mutathatnak be, jelzi: a valóság a fejünkben van, elvárások és ismeretek komplex, logikus szövevénye.

Dimenziók, párhuzamos világok és a fizika furcsaságai: Hipertér

Az említett TV-műsor rámutat: az emberek kollektíven, társadalomként is teremtenek maguknak illúziókat – ilyen a pénz. A pénz papír vagy fém darabka csupán (vagy egy szám a bizonylaton), és mégis, mi valami többnek érezzük. Ez egy sokaknak rendkívül hasznos illúzió, mely lehetővé tette a modern társadalom kialakulását és működését. (A posztmodern kor, amelyben élünk, már más tészta – de erről ne most.)

Tali Sharot idegkutató szerint ilyen kollektív illúzió az optimizmus is. Semmi, de semmi oka nincs az optimista embernek abban hinni, hogy a dolgai maguktól jól fognak menni (hiszen még statisztikailag is 50-50%, hogy valami megy vagy nem), mégis sok ilyet ismerhetünk. Persze, az optimizmusnak rengeteg jó hatása van, például hajlamos önbeteljesítő illúzió lenni: ha egy ember optimistán hiszi, hogy képes elérni valamit, sokkal hajlamosabb tenni is érte, mint aki szerint úgyis mindegy. Ez viszont kétélű fegyver: aki úgy érzi nagy derűlátón, hogy ő nyugodtan dohányozhat, amennyit csak akar, mert ő úgysem lesz rákos, az már jóval negatívabb eredményeket hozhat.

A másik nagy illúzió a fizikai világ illúziója. Felvázoltunk egy sor fizikai törvényt aaz 1700-as évek óta, melyekről egyenként kiderült, hogy atomi szinten egyáltalán nem működnek, azaz alkalmatlanok a világ leírására. Ezért most a legalapvetőbb világmegfogalmazás a kvantummechanika gyümölcse, amely egy sor őrült dolgot kimond.

Például egy elektron lehet egy részecske, de lehet egy hullám – attól függően, hogyan mérik. Emellett mérhető egy részecske pozíciója és iránya-sebessége is, de NEM egyszerre!

David Tong, a Cambridge Egyetem elméleti fizikusa szerint “A kvantummechanika a legjobb elmélet, amit eddig kidolgoztunk.”, de arra ő is felhívja a figyelmet: a valóság teljessége a kvantummechanika alaptermészete miatt nem megismerhető.

Steven Nahn, a Higgs-bozon felfedezéséért felelős egyik tudós így fogalmaz:

“Hiszem, hogy a valóság valódi, de ez egy pillanatig sem jelenti azt, hogy meg tudjuk érteni!”

Bonyolítja ezt a dolgot az is, hogy az univerzumnak lehet, hogy több dimenziója van, mint eddig hittük, és lehet, hogy azokban a dimenziókban az alapvető fizikai állandók mások, vagy a fizikai erők másként működnek.

Emellett létezik egy teória, amely szerint az univerzumunk egyfajta hologram, valami illuzórikus kivetítése 3 dimenzióra. Ugyanis a fix térrészen tárolható információ mennyisége az adott régió felületével van összefüggésben, nem a térfogatával – ez az ún. holografikus alapszabály. Ez pedig bizony utalhat arra, hogy a mi 3D-s világegyetemünk valójában két dimenziós, és a három dimenziós világ csak egy illúzió, egy kivetítmény. Ez pedig sokban magyarázná a kvantummechanika érezhető, tömény furcsaságát: például az ún. kvantumösszefonódást, amit 1982-ben figyeltek meg először. ha van két elektronunk ilyen összefonódásban, és az egyiket megpörgetjük, a másik is pörögni kezd, és TELJESEN mindegy, mekkora a távolság köztük, egy ezred mikrométer vagy egymilliárd fényév! Ha a 3D-s világ csak egy primer univerzum kivetülése, ez máris könnyedén magyarázható.

A kvantummechanika legfrissebb eredményeiről és a valóság kutatásáról közérthetően, de tökéletes tudományossággal ír John Gribbin: Schrödinger kiscicái és a valóság keresése

Nem régen pedig egy amerikai kutatócsoport látott neki matematikai alapokon vizsgálni, hogy a világunk nem egy fejlett intelligencia, egy gép által generált univerzum-e. A vizsgálatuknak logikus alapja van – kérdés, hogy a logika maga nem egy illúzió-e. Minden esetre itt olvasható róla részletesebb leírás, hogyan vizsgálják, hogy mindössze egy számítógépben szimulált világban élünk-e:
http://galaktika.hu/virtualis-univerzumban-elunk-amerikai-kutatok-tesztelik/

forrás: livescience