31 fontos science fiction kifejezés – I. rész
Ahol minden elkezdődött: 31 fontos science fiction kifejezés eredete.
Philip Barshofskytól a One Prehistoric Night a Wonder Storiesban jelent meg. – Egy korai science fiction példa, ahol az idegen (alien) szót valamilyen más bolygóról származó teremtményre használták.
Nagyon sok szót és szófordulatot használunk, amikor science fictonről beszélünk – pl. ott van rögtön maga a science, vagyis tudomány is – anélkül, hogy különösebb figyelmet szentelnénk nekik. De honnan származnak ezek a kifejezések, mint például a halálsugár, a terraformálás, a kollektív tudat, a telepátia vagy a párhuzamos univerzum? Lauren Davis cikke az io9-ról.
Ezen cikk eredeti kulcsforrásai: Jeff Pruchertől a Brave New Words: The Oxford Dictionary of Science Fiction (Prucher ezen kívül írt egy lenyűgöző cikket olyan tudományos szavakról, amelyek valójában a science fictionből származnak), az Oxford English Dictionary science fiction szóhivatkozások projekt és maga az Oxford English Dictionary. Mind a három van annyira érdekes, hogy elvesszünk bennük pár napra.
A szerző megpróbálta megkeresni minden egyes szó legkorábbi hivatkozását, de azokon az eseteken kívül, amikor valaki egyértelműen létrehozott egy kifejezést, elképzelhető, hogy létezik még az általa találtnál is korábbi példájuk. Mégis, a jelenleg ismert szavak ily korai használata érdekes betekintést nyújt irodalmi, nyelvészeti és még tudományos történelmünkbe is.
1. Alien: Az alien egy olyan szó, amelyet már régóta használnak az angolban egy „más országból származó” dolog vagy személy vonatkozásában, de vajon mikor vált az „egy lény egy másik bolygóról” egyértelmű megfelelőjévé? Aki elsőként használta a szót ebben az értelemben nagy valószínűséggel a viktoriánus történész és esszéíró, Thomas Carlyle volt, aki életének bizonyos részében felhagyott irodalmi munkásságával és egy yorkshire-i farmer fiának házi oktatója lett. Egy barátjának írt levelében, kifejezetten melodrámai (és egyben mulattató) stílusban ír a yorki életről, és arról, hogy mennyire képtelen beilleszkedni újdonsült szomszédjai közé. „Olyannak érzem magam, mint egy lény, akit egy másik bolygóról dobtak le erre a sötét földgolyóra” írja Carlyle „melynek birtokosai közt csupán egy idegen (alien), egy zarándok vagyok”. A science fictionben az alient kifejezetten földönkívüli létformára utaló szóként nem használták egészen 1929-ig, amikor is a Sicence Wonder Stories publikálta Jack Williamson The Alien Intelligence című történetét. Viszont még ezután sem terjedt el rögtön ezen jelentése. Sok forrás úgy tartja, hogy az alien földönkívüli lényekre vonatkozó jelentése először Philip Barshofsky 1934-es One Prehistoric Night című történetében fordult elő, ahol a szót a marsiakra használta az író. Ez a verzió már egyértelműen sikeres bevezetése a kifejezésnek; a történet arról szól, hogy a marsiak a történelem előtti Földre utaznak, hogy dinoszauruszokkal harcolhassanak.
2. Android: az emberek már jóval a robot szó megjelenése előtt álmodtak gépies, mechanikus emberekről. Az órásmesterek mindenféle gépies teremtményeket alkottak – madarakat, amelyek szárnyaikat csattogtatták, szerzeteseket, amelyek halk imákat suttogva csoszogtak, babákat, amelyek úgy tettek, mintha teát szolgálnának fel vagy éppen a cimbalmon játszottak volna. Ennek következtében idővel elterjedtek az olyan legendák, amelyekben a gépek hihetetlen – az adott időben és az akkoriban elérhető technológia alapján lehetetlen – dolgokat tudtak csinálni. Az egyik ilyen legenda a 13. században élt katolikus, szent Albertus Magnus művéről szólt, aki állítólag létrehozott egy olyan mechanikus fejet, amely bármilyen kérdésre válaszolni tudott. Amikor Ephraim Chamber 1728-ban megírta enciklopédiáját, Albertus Magnus mitikus teremtményét az „androides” névvel illette, amelyet a görög „andr” azaz férfi előtagból és az „-oid” vagyis, valamire hasonlító, utótagból alkotott meg. A 19. századra a szó nagyon divatossá vált, mikor is ember alakú gépek megnevezésére kezdték használni. A szó rövidebb verziója a „droid”, a Lucasfilm védjegyévé vált; mégis, ebben a formában először talán Mari Wolf 1952-es történetében, a Robots of the World! Arise!–ban fordult elő – noha a Lucasfilmmel ellentétben, a fent említett történet alapján soha nem készítettek játékokat.
3. Ansible: Ezt a kifejezést Ursula K. Le Guin egy 1966-os regényében, a Rocannon’s World –ben használta egy olyan készülékre, amely képes volt azonnali kommunikációt létrehozni a világűr két, egymástól nagyon messze elhelyezkedő pontja között. Későbbi műveiben is használta ezt a szót, így más science fiction írók körében is gyorsan elterjedt. De vajon honnan származik? Dave Goldman, 2001-es Usenet cikkében azt állítja, hogy LevGuin azt mondta neki az „ansible” az „answerable” azaz megválaszolható szóból ered, továbbá hozzátette, hogy ő maga is meglepődött mikor rájött, hogy a szó angolul egyben a „leszbikus” anagrammája is.
4. Sugározás: Míg a „sugározás” szóról Kirk kapitány jellegzetes mondása, a „Sugározz fel, Scotty” juthat eszünkbe, addig valójában a sugározás szó már az 1951-es Dictionary of Science Fiction „Anyagátviteli műszer” bejegyzésében is megtalálható volt, ahol az anyagátvitel folyamatának megnevezésére használták. A „sugározott” szót az anyagátviteli műszerek működésének folyamatát leíró igeként használják, olyan történetekben, mint például A nulla-A világa A. E. van Vogt tollából vagy The Last Spaceship Murray Leinstertől (ez a történet például tele van harcoló-sugarakkal, fájdalom-sugarakkal és más, mindenféle fajta sugarakkal), ettől függetlenül egyikük sem használja magát a jelen idejű igét, a sugároznit. Ez a kifejezés annak a példája, amikor egy szó nem a science fictionből magából ered, hanem annak magyarázataiból.
5. Lézerfegyver: Ki lőtt elsőnek lézerfegyverrel? Állítólag (az eléggé rejtélyes) Nictzin Dyalhis író volt az első, aki egy sci-fi fegyvert „blastornak” (az eredeti szótól, angolul blaster, egy betű eltéréssel) nevezett az 1925-ös, Weird Talesben megjelent korai űropera műfajú alkotásában, a When the Green Star Waned-ben.
Hul Jok felszólítására hallgatva, nekem kellett teljesítenem a parancsot. Blastoromat magam előtt tartottam, és láttam, ahogy a ronda szörnyeteg teljes tömegével felemelkedik – hogy mindezt hogyan tette nem tudom, mivel se lábakat se szárnyakat nem láttam rajta – és éppen készült rám vetni magát, amikor ösztönösen hátra húztam az apró blastor ravaszát és a förmedvénynek hirtelen nyoma sem maradt – leszámítva egy kevés hulladékot. Eltűnt, a kis dezintegrátor csövéből előtörő erőteljes rezgések által semmiségbe taszítva.
Ez a példa egyben egy másik szó, a dezintegrátor első használata is lehet, amikor azt egy sci-fi fegyverre utalva használták.
6. Kredit: Az univerzum legáltalánosabb fizető eszköze először John W. Campbell A leghatalmasabb gép művében tűnt fel, amely 1934 decemberében, az Astoundingban vált sorozattá, és amelyben Aarn Munro, Campbell visszatérő karaktere szerepel. A szó akkor hangzik el, amikor egy szereplő arról panaszkodik, hogy „egy 5 millió kredit értékű repülő laboratóriumot” kell építtetnie. A későbbiekben ugyanez a szereplő egy rakétahajót „kis kredit-zabálónak” nevezett el, miután a hajó külső burkolatának 2,5 millió kredites árától tátva maradt a szája.
7. Kriosztázis: A „kriogenetika” (anyagok alacsony hőmérsékleten való tanulmányozása) szó a „kriogénből” származik, amelyet először 1875-ben használtak olyan anyagok jellemzésére, amelyek segítségével alacsony hőmérsékletet vagy hűtőközegeket érhettek el. Robert Ettinger ötlete – akit a modern krionika „atyjaként” ismerünk -, hogy lefagyasszanak egy embert majd a jövőben felélesszék, Neil R. Jones 1931-ben megjelent The Jameson Satellite című történetének olvasása után pattant ki a fejéből. A történetben egy professzor örökre meg akarja őrizni saját testét, ezért halálának napján kilövi azt a fagyos hőmérsékletű űrbe, azzal a céllal, hogy egy napon egy fejlett idegen faj feléleszthesse. Jean Rostand kriogenetikai kutatásait elolvasva, az akkoriban már felnőtt Ettinger megírta saját science fiction történetét a The Penultimate Triumph-ot, amelyet a Startling Storiesban publikáltak 1948-ban. A kriotika kifejezést azonban csupán 1965-ben, az akkoriban még a Pratt Intézménynél ipari tervezőnek tanuló Karl Werner használta először, hogy a testek fagyasztással való megőrzésének folyamatát írja le. Továbbá a James Tiptree Jr. álnéven író Alice Bradley Sheldon ragasztotta 1975-ös történetében az A Momentary Taste of Being-ben, a „krio” előtagot a „sztázishoz”, mikor is arról a folyamatról írt, amikor az emberi testeket a hosszú űrbéli utazások idejére mély altatásba helyezik.
8. Kibertér: A „kibertér” egy azon szavak közül, amely nagyon gyorsan került át a science fiction nyelvezetéből a köznyelvbe. A szó, nem meglepő módon, a kiberpunk mesterétől, William Gibsontól származik, aki először 1982-es Izzó króm című novellájában használta. Ebben a történetben „Kibertér Hét” egy számítógép neve, és igazából maga a fogalom az 1984-es Neurománc című regényében kerül teljesebb kifejtésre:
Kibertér. Akarattól független hallucináció, melyet minden nemzetből törvényes felhasználók milliárdjai tapasztalnak naponta, egészen a matematikai fogalmakat tanuló gyermekekig… Az emberi rendszer összes számítógépének bankjaiból származó adatok grafikus megjelenítése. Hihetetlen összetettség. Az elme nem-terébe nyújtózó fényvonalak, adatok nyalábjai és csoportjai. Mint a távolodó városi fények… [William Gibson: Neurománc. Fordította: Ajkay Örkény.]
9. Halálsugár: Ez a szószerkezet azon ritka esetek közé tartozik, amelyekről úgy tartják, hogy nem az irodalomból, hanem egy filmből származnak. 1914-ben a Wharton stúdió és a Pathé Exchange kiadta a The Perils of Pauline stílusában készült 14 részes sorozatát a The Exploits of Elaine-t. A mű kilencedik fejezetének címe „A halálsugár”, amelyben egy LeCroix nevű tudós kifejleszt egy olyan eszközt, amely infravörös sugarakat gyűjt össze egyetlen halálos lövedékké, és amely képes megölni egy embert, ha annak agyát találják el vele. Ezt a sugarat egyedül úgy lehet kivédeni, ha a célpont egy azbeszttel bevont platina pajzsot tesz a feje köré. Míg a kifejezés először valószínűleg ebben a történetben szerepelt, addig maga a „halálsugár jelenség” nem itt tűnt fel elsőnek. George Griffith 1903-as The World Masters című történetében már szerepeltek borzalmas sugár fegyverek, csupán azzal a különbséggel, hogy itt nem nevezik őket „halálsugárnak”.
10. Disztópia: Mint tudjuk az „utópia” szót Thomas More 1516-os politikai filozófiáról szóló művében használta először, amelyet a görög „jó” (ευ), „nem” (οὐ) és „hely” (τόπος) szavakból alkotott meg, így az utópia egyszerre jelent „jó helyet” és „nem helyet” azaz nem létező helyet is. A disztópia szó szintén egy politikai filozófiáról szóló műben hangzik el először, egészen pontosan John Stuart Mill, a brit parlament alsóháza előtt elszavalt 1868-as beszédében. A megszokott disztópia szó helyett azonban használhatnánk akár egy másik szót is napjainkban, amikor antiutópiákról beszélünk, hiszen 1818-ban Jeremy Bentham kitalálta a kakotópia kifejezést (ezt a szót görög κακόs, „rossz” szóból alkotta), amelyet Mill szintén használt az alsóházhoz intézett beszédében.
Folytatás következik!
Forrás: io9
Fordította: Bálint Roland
