Állomás a víz alatt
A világ legnagyobb beltéri medencéje nem egy strandon van, nem is egy wellness-szállóban, de még csak nem is egy búvárközpontban. Elég messzire kell utazni érte: Texasban, Houstonban található, a Johnson űrközpontban (JSC). Ez a NASA lebegés laboratóriuma.
Miután Kennedy elnök 1960. május 25-i beszédében bejelentette, hogy az Egyesült Államok egy évtizeden belül űrhajósokat küld a Holdra, a munka előkészítésére mérnök- és tervező csoport alakult a Langley Kutatóközpontban. A kijelölt program (az Apollo-program) munkáinak megvalósításához új űrközpontok létesítését tűzték ki. Követelmény volt a tengeri elérhetőség a szállításokhoz, repülőterek, kulturális környezet, kellemes éghajlat, az egyetemi és ipari háttér. 1961 szeptemberében született meg a döntés a texasi Houston mellett. Az űrközpont 1963-ban kezdte meg működését.
Közel 3000 polgári alkalmazott és mintegy 100 asztronauta dolgozik a JSC alkalmazottjaként. Valójában azonban a szerződéses munkákkal együtt mintegy 15 000 ember tartozik az űrközpont munkaügyi vonzáskörzetébe. A kutatási munkák is széleskörűek, itt található például a Repülésirányító központ, ahonnan az emberes űrrepüléseket vezénylik, vagy a Holdkőzetek kutatóbázisa is. Azonban talán a legérdekesebb a Lebegés laboratórium.
Ez a világ legnagyobb beltéri medencéje, egy óriási víztartály. Ebbe a medencébe 23,5 millió liter víz fér, ezzel a legnagyobb tengeri akváriumokon is túltesz, ennyi vízzel kilenc olimpiai úszómedencét lehet megtölteni. Ráadásul tizenkét méteres mélységével kétszer olyan mély, mint egy merülő-medence. Elsődleges funkciója az űrséták gyakorlása, külső szerelési munkák tréningje. Jelen pillanatban benne van a Nemzetközi Űrállomás pontos másolata, de ha akarják, az űrrepülőgép vagy a Hubble másolatát is bele tudják rakni.
Itt nagyon jól fel lehet készülni az űrbéli feladatokra. A súlytalanságot a földön csak egy módon lehet szimulálni: lebegéssel. Ennek legolcsóbb közege a víz. Az űrhajósok nem búvárruhában, hanem ugyanolyan szkafanderben merülnek, amilyenben az űrsétát majd végrehajtják. Minden egyes mozdulatot pontosan ugyanúgy végrehajtanak a gyakorlás során, hogy később az űrben fogják csinálni. Minden egyes mozdulatot ismételnek és leellenőriznek. Egy-egy szerelést akár tucatszor is elgyakorolnak, hogy mire az űrhajós először maga előtt látja a szerelőpanelt, már a kisujjában legyen minden egyes mozdulat. Ebből következik, hogy a merülések is annyi ideig tartanak, mint az űrséták. Ezek általában tízórás időtartamúak.
Érthető ez a felkészülés, egy-egy expedíció költsége több százmillió dollár, a Hubble űrteleszkóp nagyjavítása több mint egymilliárd dollárba került. Nem engedhető meg egy olyan malőr, hogy egy alkatrész vagy szerszám hiánya vagy alkalmatlansága miatt meghiúsuljon a küldetés. Nem lehet csak úgy hazaugrani egy másik csavarhúzóért.
Miközben az űrhajósok a vízben vannak, a vezérlőből egy csapat folyamatosan figyeli a történéseket a víz alatti kamerákon keresztül. Végig jegyzetelnek, és ha szükséges javaslatokat is tesznek a gyakorlat közben. Bár a súlytalanságot gyakorolják, a vízben mégis érzik a felszerelés súlyát, ezért folyamatosan búvárok veszik őket körül. Az asztronauták elmondása szerint az illúzió csaknem tökéletes, és legalább annyira ki is fáradnak, mint az űrben.
