Az elmédbe lát: agyszkennerek, melyek megmutatják, amit látsz

Az agykutatók (és a titkosszolgálatok) álma kezd megvalósulni: egy tudóscsoport bejelentette, hogy egy agy-szkenner gép segítségével olyan betűket és képeket tudnak vizualizálni, leképezni, amiket a vizsgált személy éppen nézett.

Az eredményeket két tanulmányban mutatták be, melyeket a NeuroImage folyóiratban jelentettek meg. Ezekben részben le is írják a technikát, aminek a segítségével gépek majdnem valós időben ki tudják mutatni, hogy éppen mit lát egy adott személy!

A kutatók – nagyon optimistán – úgy vélik, hogy a felfedezés igazi jelentősége abban rejlik, hogy közelebb kerülünk az agy megértéséhez.

“Igazán szép, hogy az agyból kinyert adatok alapján képeket tudunk létrehozni, de ennek a kutatásnak sokkal alapvetőbb lehetőségei vannak – például megérthetjük az érzékelés mozgatórugóit” – mondta el Marieke van de Nieuwenhuijzen, az egyik kutatás résztvevője.

Aki nyilván nem nagyon olvasott még disztópiát…

Az egyik kutatás az MRI (mágneses magrezonancia képalkotás) technológiát használták, hogy az elsődleges látókéreg működését felvegyék. Ez az agyterület felelős a bejövő vizuális ingerek és információ feldolgozásáért. Közben a kísérlet résztvevői kézzel írt betűk sorozatát nézték egymás után: B, R, A, I, N és S.

fMRI szkenner

A külön betűk megfigyelése közbeni agytevékenység adatait egy matematikai modellben rögzítették, ezáltal a gép “megtanulta”, mi zajlik az agyban, ha valaki egy ilyen vagy olyan formából álló betűt lát. Utána az emberek olvasásának további agytevékenység-adatait is megadták a gépnek – az pedig kiadta, hogy mit olvastak a résztvevők, igen jó minőségben: képkockánként azonosította, hogy mit láttak.

A másik kísérletben van de Nieuwenhuijzen és kollégái azt vizsgálták, hogy a másodperc tört része alatt az agyon végigszáguldó vizuális információ hogyan rögzül, mennyi idő alatt, milyen pontossággal. Magnetoenkefalográfiát használtak, hogy rögzítsék az emberek agytevékenységét, miközben arcokat, jeleneteket, emberi testeket illetve szerszámokat mutattak nekik.

Magnetoenkefalográf

Ezután az adatokat arra használták, hogy egy matematikai modellbe (értsd: egy ilyet tartalmazó számítógépes programba) táplálják és így megtanítsák különbséget tenni az agytevékenységben a kép megjelenése után mindössze 100 milliszekundummal. A modell döbbenetes pontossággal megtanulta jelezni, hogy a kép, amit a kísérleti résztvevő látott, egy arc, egy test vagy egy tárgy volt.

A magnetoenkefalográfia az idegsejtek tevékenysége által létrehozott mágneses mezők változásait vizsgálja. Milliszekundumos időtartamban észleli az eltéréseket, így a kutatók azt is kiderítették, mikor csapódott le az elsődleges érzékelés helyén a beérkező vizuális információ, és hogy hogyan terjedt tovább.

Hasonló technológiával személyiségek is másolhatók Robert J. Sawyer Lélekhullám című sci-fi krimijében:

Való igaz, ezek az elmeolvasó tanulmányok segítenek megérteni, hogyan látja, hogy képezi le agyunk a világot. Nehéz azonban elmenni amellett, hogy a kutatók milyen optimistán viszonyulnak a felvetett lehetőségekhez: egyáltalán nem veszik komolyan azt az esetleges fejleményt, hogy valaki egy ilyen technológiát (vagy a továbbfejlesztett változatát) valamilyen céllal mások ellen használja. Ideális eszköz lenne ez emberek tevékenységének legteljesebb megfigyelésére – ennek különösen nagy jelentősége van a kutatók azon megjegyzése kapcsán, hogy a következő cél a memória, az emlékezet feltárása lesz…

Az pedig minden egyes uralomra törekvő elsődleges célja, hogy akár évekre visszamenőleg ismerje “beosztottai” legféltettebb titkait, hogy zsarolhatóvá váljanak.

Persze, lehet, hogy science fiction kiadóként mi vagyunk túlságosan képben a disztópiák által lefestett alternatív jövőképek terén, és valójában nincs mitől aggódni. Attól azért lehet félni, hogy sajnos csak a jövő elérkezte után derül majd ki, igazunk volt-e… és lehet, akkor már sovány vigasz, hogy mi megmondtuk!

livescience nyomán