Egy fenevad emberi oldala
Aleister Crowley mágiával, varázslással, és szexvallással fűszerezett életének volt egy normális oldala is. Az írás mellett más területeken is megnyilvánult a tehetsége, sőt szellemi nagysága is.
Crowley kiváló sakkozó volt, és nem csak a hétköznapi emberek szintjén. Hatéves korától könyvekből tanult sakkozni. Amikor 1892-ben az Eastbourne College-ba járt, annak csapatában kezdett el versenyezni. A fennmaradt korabeli beszámolók szerint is azonnal kiderült tehetsége, legyőzte a helyi bajnokot. Később szerkesztette az Eastbourne Gazette sakk-rovatát.
Aleister Crowley Fernando Pessoa portugál költővel játszik, Lisszabon, 1930
Cambridge-ben sem hagyta abba a sakkozást, csatlakozott az ottani sakk klubhoz, ahol első évében sikerült legyőznie az elnököt. Ekkor már komolyan vette a sportot, napi két órát gyakorolt és kitűzött célja az országos bajnokság volt. Erről később írásaiban is megemlékezett “Az egyetlen komoly világi vágyam az volt, hogy a sakk világbajnoka lehessek… Napi két órát tanultam s ennél jóval többet játszottam másokkal (gyakorlásként). Biztos voltam benne, hogy néhány év múlva én is bajnok lehetnék ” Nem csak ő, de támogatói is bíztak benne, hogy elérheti célját.
Többször is megmérkőzött Joseph Henry Blackburne-nel, aki a 19. század második felében évtizedeken keresztül uralta az angol sakkozást. Egy időben Blackburne volt a világ második legjobb sakkozója. Érdekes, hogy a fennhéjázó Crowley mennyire realistán nézte saját sakkozói képességét. Erről így írt:
“Néha sikerült legyőznöm Blackburne-t egy-egy hosszabb sorozatban. Általában megvert a Szicíliai védelemben. Egy játszmában az egyetlen esélyem egy bástya feláldozása volt, amivel sikerült megnyernem a játszmát. Emlékszem, az öreg mester átjött az én oldalamra, rám meresztette alkoholista szemeit, s csak ennyit mondott: ‘Helló… úgy látom Morphy újra ellátogathat a városba.’ Nem vagyok annyira ostoba, hogy azt higgyem, nem lett volna képes megverni, még a briliáns húzásom ellenére is. Úgy vélem, annyira nagyvonalú volt, hogy hagyott nyerni, hogy bátorítson egy ígéretes kezdőt.”
Ma is nyilvántartják három játszmáját. Legyőzte Henry Birdet, sőt egy vakszimultánban Joseph Henry Blackburnet is. 8 emberrel is képes volt egyszerre vakon szimultán sakkozni. Mégis egy berlini sakk konferencia után, 22 évesen adta fel sakkozói karrierjét. Furcsa misztikus élményként élte meg a pillanatot, és kiábrándult a profi sportból. „ Akkor és ott megfogadtam, hogy soha többé nem játszok egyetlen rangos mérkőzést sem. Természetfeletti örömmel állapítottam meg magamban, hogy én nem azért szálltam e világra, hogy sakkjátékos legyek.”
