Félresikerült jóslat a sci-fikbe illő szakmákról

Az Egyesült Nemzetek Szervezete szociológus-csoportja 2004-ben kiadott egy tanulmányt, amely a mesterségekkel foglalkozott. A tanulmány szerint alig egy étvized alatt eltűnik a jelenleg ismert foglalkozások legkevesebb 90 százaléka. A tanulmány hatására a Time magazin fölvetette 10 olyan szakma lehetőségét, amelyre 10 év múlva kereslet lesz. A tíz év eltelt, nézzük meg, mennyire lett igazuk a szakembereknek!

Talán soha nem volt akkora probléma – mint az elmúlt években –, hogy a fiatalok milyen szakmát válasszanak. Természetes, hogy ez mindig is kérdés volt, de régebben ezt erősen befolyásolta a családi háttér, a jóval rövidebb átlagéletkor, a sokkal lassabb társadalmi folyamatok. De napjainkban egyre kevesebb gyerek választja szülei foglalkozását. A drasztikusan felgyorsult életünkben szakmák tűnnek el, és képviselőik vesztik el megélhetésüket. Mindenkinek fel kell készülnie az egész életen át történő tanulásra, hogy ne maradjunk alul a munkáért folyó versenyben.

Ennek fényében különösen érdekes, hogyan váltak be a tíz évvel ezelőtti tanulmányban tett jóslatok. Azt már rögtön láthatjuk, hogy csúfosan megbukott az a jövendölés, mely szerint köddé válik az ismert szakmák 90 százaléka. Valóban eltűnt néhány foglalkozás, mert az életmódunk a technika miatt hihetetlenül sokat változott. Például ma már nem találunk szemfelszedőket, egyre nehezebb cipészt vagy esernyőjavítót találni. De ha körülnézünk, ugyanazok a szakmák mesterségek minket körül.

A Time újságírói azt jósolták, hogy napjainkban a következő szakmák képviselőire lesz majd szükség:

–          Human szerv-genetikus

–          Genetikai programozó mérnök

–          Farmer

–          Helyi áruelosztó

–          Információ-kereső

–          Számítógép-javító

–          Partner virtuális valósághoz

–          Internetes imázs-teremtő

–          Rendszermérnök vagy rendszergazda

Hogy ennyire félresikerültek a jóslatok, annak több oka van. Az elemzők nem látták előre azt a gazdasági válságot, amelynek hatásait most is nyögjük. Ez nagymértékben visszavetette a fejlődést. De felbukkan a szokásos hiba, hogy sokkal gyorsabb tudományos és gazdasági fejlődést jósoltak, mint ami végül is bekövetkezett. Annak idején ugyanígy jártunk az atomenergiával, az űrkutatással, de még a virtuális valósággal is. Szintén figyelemre méltó, hogy ilyen rövid idő alatt is képesek megváltozni a társadalmi-gazdasági folyamatok, egyes területek lemaradnak, mások előre törnek. Érdekes a három különböző irány, amely mentén a változások történtek.

Se szerv-genetikusra, se genetikai programozóra még nincs szükség, a fejlődés ezen a területen sokkal lassabb. Egyelőre virtuális partnerekre sincs szükség, viszont valódi kapcsolataink java része virtuálisan folyik.

Nem lett szükség információ keresőkre, mert mielőtt kialakulhatott volna ez a szakma, az egyre intelligensebb algoritmusok révén a számítógépek keresnek helyettünk.

Számítógép-javítóra elméletileg igény lenne, de az ő létüket a technológiai fejlődés gyorsasága akadályozza. Az eszközök gyorsabban avulnak és értéktelenednek el, mintsem érdemes lenne javítani azokat.

A helyi elosztók szerepe az lett volna, hogy az elektronikus vásárlások után náluk vehettük volna át a megvásárolt terméket. De őket még megjelenésük előtt kiszorította egy felfutó – meg nem jósolt –szakma, a futároké. De lehet, hogy mire újabb tíz év telik el, a futárokat szorítják ki a drónok.

Rendszermérnökre és rendszergazdára valóban nagy lett az igény, ahogy felfutó szakma lett  – ha nem is pontosan ebben az értelemben – az internetes imázs-teremtő.

A történetnek egyetlen tanulsága van: hiába próbálunk jósolni, úgysem fog teljesülni.