Idegen űrszonda volt az Oumuamua?

A Harvard Egyetem csillagászai szerint földönkívüli szonda lehetett a csillagközi űrből a Naprendszerbe érkezett az Oumuamua

A tavalyi év legnagyobb csillagászati szenzációja volt az Oumuamua feltűnése a Naprendszerben. (A Galaktika is részletesen foglalkozott a témával) A titokzatos objektum csak átszáguldott a Naprendszeren és januárban el is hagyta azt. Ez volt az első ismert naprendszeren kívüli objektum, amelyet a csillagászok megfigyelhettek a Naprendszerben.

A hosszúkás, szivar alakú űrobjektum pályája alapján nem származhatott a Naprendszerből. Kezdetben úgy vélték, üstökösről van szó, ám kiderült, hogy egyetlen tulajdonsága sem vall erre, porból és vízjégből álló csóvája sincsen. Az Oumuamuáról feltételezték, hogy aszteroida, noha alakja rendkívül szokatlan, szivarhoz vagy uborkához hasonlítják, hossza 200 méternél is több. Az Oumuamua 2017-es felfedezése óta a tudósok próbálják magyarázni különleges alakját és jellemzőit, pontosan meghatározni eredetét.

Épp ezért sokak fantáziáját megmozgatta, hogy esetleg földönkívüli lények űrhajójáról, esetleg űrszondájáról van szó. Bár ennek valószínűsége igen csekély, ez mozgatta meg legjobban az emberek fantáziáját, hiszen a történet, rendkivül hasonlított Arthur C. Clarke Randevú a rámával című regényének kezdetére. Csillagászok között is akadtak, akik nem vetették el elsőre ennek lehetőségét.

A Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ csillagászai egy érdekes tanulmányt tettek közzé, amely szerint Oumuamua mesterséges eredetű lehet. Talán egy teljesen működőképes szonda, melyet szándékosan küldött a Föld közelébe egy földönkívüli civilizáció.

A kutatók elmélete az Oumuamua váratlan sebességnövekedésen alapul, amellyel átszelte és végül el is hagyta a Naprendszert. Túl nagymértékűnek találták a gyorsulást. Az egyik lehetőség, hogy az Oumuamua egy napvitorlás, egy fejlett technológiájú műszerből származó törmelékként úszik a csillagközi térben. A szerzők szerint az objektumot a Nap sugárzása hajtja. Úgy vélik, az objektum nagy sebessége és szokatlan pályagörbéje annak következménye, hogy már nem működik. Ez megmagyarázná számos anomáliáját, például a fénygörbéjéhez mérten szokatlan geometriáját, alacsony hőkibocsátását, ami magas visszaverő-képességre utal, illetve a Kepler-törvényekből következő pályától való eltérését.