Ismét Domingo Santos a Galaktikában
Az ehavi Galaktikában a spanyol science fiction leghíresebb képviselőjétől, Domingo Santostól olvashatunk egy újabb novellát, A tyúk meg a tojást.
A veterán sci-fi olvasók minden bizonnyal ismerik Domingo Santos munkáját, de akik most ismerkednének vele, azoknak tökéletes ízelítő lehet a 313. lapszámban olvasható novella. Az író mai napig a kortársak közül az egyik legkiemelkedőbb alkotó, hazájában két társával (Sebastian Martinez és Luis Vigil) együtt ő indította útjára a spanyol sci-fi lapot, a Nueva Dimensíont 1968-ban. Íróként sajátos ötleteivel újít fel már ismert témákat. Erre tökéletes példa leghíresebb regénye, a Gabriel, historia de un robot (Gabriel egy robot története, 1963), amiben egy olyan robot fejlődéséről olvashatunk, amit nem kötnek meg a robotokra vonatkozó törvények.
Az újítás a novellában is tetten érhető. A történet egy első ránézésre teljesen hétköznapi szituációból indul: Julio Aznar meglátogatja régi egyetemi évfolyamtársát, hogy elmeséljen neki egy különös dolgot: furcsa és felfoghatatlan találkozását egy Verner Von Ard nevű férfival.
A tyúk meg a tojásban Santos egy nagyon klasszikus témát, az időutazást veszi elő. Habár a téma még napjainkban is nagyon népszerű, újat mondani mégis egyre nehezebb. Ennek ellenére Santos mégis képes újdonságot vinni bele. A novellában szóba kerül a múltba való beavatkozás egy sarkalatos pontja: mikor is kezdődött el az időbe való belepiszkálás? Az információ a semmiből érkezett, hogy megváltoztassa a jövőt? Nem véletlenül kerül szóba a tyúk és a tojás esete. Santos ennek a problémának a felvetésével komoly, fejtörő gondolkozásra készteti az olvasót a mű elolvasása után, a probléma felvetése akár napokig is foglalkoztathat minket. Fantasztikus dolog, hogy egy ilyen rövid hangvételű novella ilyet képes kiváltani belőlünk.
A gyűjtemény, amiben megjelent A tyúk meg a tojás
A másik jópofa ötlet a történetben, amit mindenképpen érdemes kiemelni, az a humor. A humoros időutazás ötlete sem új-keletű, de mégis jól sül el Santosnál. Julio és Verner találkozása inkább komikus, mint komolyan vehető, mindent felforgató fordulat. Az egész azért lesz vicces, mert inkább reálisan közelít meg egy ilyen elképzelt találkozást: a megkeresett fél, Julio nem képes elhinni, mi történik vele (találkozik valakivel, aki a jövőből jött), ezért folyamatosan értetlenkedik. Az olvasó biztosan sokat fog ezen nevetni, de Verner kicsit máshogy reagálja le a dolgot, ami minket megint csak megmosolyogtat.
Hiába 1961-ban íródott A tyúk meg a tojás, még ma is frissnek hat. Az időutazás rajongóinak kihagyhatatlan élmény, de akik valami különlegesre vágynak, vagy csak szeretnének megismerkedni az íróval, azoknak is nyugodt szívvel ajánljuk. Szórakoztatva gondolkodtat el.
