Könyv, e-könyv vagy hangoskönyv? Talán nem is ugyanarra valók
Az olvasók között van egy visszatérő vita, amely időről időre újra fellángol.
A papírkönyv hívei szerint nincs párja annak, amikor az ember leemel egy kötetet a polcról, belelapoz, érzi a papír illatát, látja, ahogy a könyvjelző egyre előrébb vándorol a lapok között.
Az e-könyv olvasók erre általában azt válaszolják, hogy egyetlen eszközön több száz könyv fér el, és nem kell egy költözésnél harminc doboznyi könyvet cipelni.
A hangoskönyvek rajongói pedig gyakran csak mosolyognak az egészen, mert ők addig is „olvasnak”, amíg mások a dugóban ülnek, futnak, kutyát sétáltatnak vagy vacsorát főznek.
A vita rendszerint ugyanoda fut ki:
Melyik a jobb?
Mi viszont úgy gondoljuk, hogy ez valószínűleg rossz kérdés.
Mert a könyv, az e-könyv és a hangoskönyv nem feltétlenül ugyanarra való.
A történet ugyanaz lehet. Az élmény azonban gyakran egészen más.
És talán nem is baj, hogy más.
A papírkönyv: amikor az olvasás esemény
Van valami furcsa és nehezen megmagyarázható dolog a nyomtatott könyvek körül.
Technológiai szempontból nézve szinte irracionálisak.
Nehézek. Helyet foglalnak. Porosodnak. Költözéskor külön büntetést jelentenek. Nem lehet bennük keresni. Nem lehet állítani a betűméretet.
És mégis.
Miközben az elmúlt húsz évben gyakorlatilag minden digitálissá vált körülöttünk, a papírkönyv makacsul ragaszkodik az életéhez.
Nem véletlenül.
A papírkönyv ugyanis nem csupán információhordozó.
Tárgy. Emlék. Szokás. Sokunk számára maga az olvasás.
Egy régi könyvespolc gyakran többet mesél egy emberről, mint a közösségi média profilja. A gerincek mögött ott vannak a kamaszkori kedvencek, a véletlen antikváriumi találatok, a kölcsönkapott és soha vissza nem adott könyvek, az ajándékba kapott kötetek és azok a történetek, amelyeket újra és újra előveszünk.
A papírkönyv olvasása ráadásul gyakran tudatosabb tevékenység.
Leülünk. Kinyitjuk. Olvasunk. Nincs értesítés. Nincs felugró ablak. Nincs még egy videó. Nincs még egy görgetés.
Csak a történet.
A science fiction és fantasy olvasók különösen jól ismerik ezt az érzést. Egy hosszú regény vagy egy gazdag univerzum gyakran megérdemli ezt a fajta elmélyülést.
Olyan könyveknél, amelyekhez később is vissza akarunk térni, sokan ma is a papírformátumot választják.
Ilyen lehet például Lois McMaster Bujold klasszikus regénye, a Portrám talentuma is. Nemcsak azért, mert kiváló történet, hanem azért is, mert tipikusan olyan könyv, amelyet sok olvasó szívesen tud a saját polcán.
Portrám talentuma
Az e-könyv: a formátum, amely felnőtt
Az e-könyvek megjelenésekor sokan úgy beszéltek róluk, mint a papírkönyvek gyilkosairól.
Aztán eltelt húsz év. A papírkönyv nem halt meg. Az e-könyv pedig nem váltotta le. Valami sokkal érdekesebb történt.
Egyszerűen helyet talált magának.
A legtöbb e-könyv olvasó ma már nem azért olvas digitálisan, mert utálja a papírkönyveket. Hanem azért, mert vannak helyzetek, amikor az e-könyv egyszerűen jobb eszköz.
Például utazáskor.
Próbáljon meg valaki egy kéthetes nyaralásra öt-hat regényt becsomagolni. Vagy egy többkötetes fantasy sorozatot. Az e-könyv olvasó ilyenkor vállat von, és viszi magával az egész könyvtárát.
De nem csak erről van szó.
Az e-könyv sok olvasó számára a spontaneitás szabadságát is jelenti.
Este fél tizenegykor eszébe jut egy könyv?
Két perc múlva már olvashatja. Nincs várakozás. Nincs kiszállítás.Nincs készlethiány. Ott van. Azonnal.
Sokan a szemük miatt szerették meg. Mások a súlya miatt. Megint mások azért, mert egy e-ink olvasóval ugyanúgy el tudnak merülni egy történetben, mint papíron.
Az érdekes az, hogy egyre több olvasónál nem a „könyv vagy e-könyv” kérdés jelenik meg. Hanem a „mikor melyik”.Otthon papír. Utazáskor digitális.
És ez teljesen természetes.
Ernest Hemingway Emlékeim az angolnáról című műve például e-könyvként is elérhető azok számára, akik a digitális olvasás rugalmasságát kedvelik.
Emlékeim az angolnáról
A hangoskönyv: a legnagyobb félreértés
Talán egyik formátumot sem övezi annyi előítélet, mint a hangoskönyveket.
A legismertebb kifogás így hangzik: „Az nem is olvasás.”
A kérdés persze ennél bonyolultabb.
Mert aki rendszeresen hallgat hangoskönyvet, általában nem azért teszi, mert lusta olvasni. Hanem azért, mert talált még napi egy-két órát az életében, amely korábban elveszett idő volt.
A modern ember egyik legértékesebb erőforrása ugyanis nem a pénz.
Hanem a figyelem. És még inkább az idő. A hangoskönyv ezt az időt adja vissza.
A reggeli dugót. A hosszú autóutat. A futást. A vasalást. A kutyasétáltatást.
Olyan időszakokat, amelyek korábban nem kapcsolódtak az olvasáshoz.
A jó hangoskönyv ráadásul nem egyszerű felolvasás.
A narrátor hozzáad valamit a történethez.
Egy hangsúlyt. Egy ritmust. Egy karaktert. Egy hangulatot. Néha szinte új mű születik ugyanabból a szövegből.
Különösen igaz ez novellák esetében.
A novella eredetileg is közel állt az élőszavas történetmeséléshez. Egy jó előadó pedig képes ezt a hagyományt modern formában újraéleszteni.
A Best of Galaktika hangoskönyv Scherer Péter előadásában pontosan erre ad lehetőséget: ismert és kevésbé ismert történetek találkoznak egy olyan előadóval, aki valódi előadóművészi értéket tud hozzátenni a szöveghez.
Best of Galaktika
Lehet, hogy nem is választanunk kell
Általában szeretünk táborokat építeni.
Papír vagy digitális. Nyomtatott vagy elektronikus. Olvasás vagy hangoskönyv.
A valóság azonban sokkal érdekesebb.
A legtöbb olvasó nem ideológiai alapon választ. Hanem élethelyzet alapján.
Van, aki este szeret olvasni egy fotelben ülve. Van, aki napi két órát ingázik. Van, aki egy tengerparti nyaralásra nem akar fél bőröndnyi könyvet vinni. Van, aki egyszerűen minden formátumot szeret.
És ez így van rendjén.
Kiadóként mi nap mint nap azt látjuk, hogy az olvasók nem egyformák.
Más szokásokkal rendelkeznek. Más életet élnek. Máskor és máshogyan találkoznak a történetekkel.
Ami viszont közös bennük, az a kíváncsiság.
Az a pillanat, amikor az ember kinyit egy könyvet, bekapcsol egy e-könyv olvasót vagy elindít egy hangoskönyvet, és néhány perc múlva már nem a saját nappalijában, autójában vagy vonatfülkéjében van, hanem egy másik világban.
Számunkra kiadóként végső soron ez a fontos.
Nem az, hogy papíron történik-e. Nem az, hogy kijelzőn történik-e. Nem az, hogy olvassuk vagy hallgatjuk. Hanem az, hogy történik.
Mert olvasni jó. Történeteket felfedezni jó. Új világokat megismerni jó.
És amíg vannak kíváncsi olvasók, addig valószínűleg mindhárom formátumnak lesz helye a világban.
Mi pedig azon dolgozunk, hogy mindenki megtalálhassa azt a formátumot, amelyik a legközelebb áll hozzá.
Mi a végső verdikt?
Pont ez a lényeg. Nincs végső verdikt. Olvass olyan módon és formátumban, ahogy akarsz.
A könyv nem a formátumokról szól, hanem az olvasóról. Rólad.
Arról a diákról, aki éjszaka a takaró alatt olvas zseblámpával. Arról az ingázóról, aki naponta két órát tölt autóban. Arról a nyugdíjasról, aki már nehezen olvassa az apró betűket. Arról a szülőről, aki este tízkor már túl fáradt egy regényhez, de még szívesen meghallgat egy novellát. És arról a könyvmolyról, aki harminc éve ugyanúgy rajong a történetekért, csak közben megváltozott körülötte a világ.
Több mint fél évszázad alatt rengeteget változott az, hogyan jutnak el a történetek az emberekhez.
Változtak a nyomdatechnológiák. Megjelentek az e-könyvek. Megjelentek a hangoskönyvek. Megváltoztak az olvasási szokások.
De egy dolog nem változott. Az emberek kíváncsiak maradtak.
Továbbra is szeretnének új világokat felfedezni, új gondolatokkal találkozni, jó történeteket átélni.
Kiadóként nekünk végső soron nem az a feladatunk, hogy eldöntsük, melyik formátum a jobb. Hanem az, hogy a történet és az olvasó egymásra találjon.
