Nem jó, hogy van, de nincs bizonyíték a károsságára
Az elmúlt évek legaggasztóbb környezetszennyezési jelensége a mikroműanyag probléma felismerése. A műanyagok döntő többség ugyanis hosszú ideig nem bomlik le, de egyre apróbb részecskékre darabolódik.
Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének, a WHO-nak legújabb jelentése szerint ez csak minimális kockázatot jelent. Ez volt a témában az elsőként lefolytatott átfogó vizsgálat. Csak minimális egészségi kockázatot jelentenek az ivóvízben lévő műanyag mikroszemcsék.
A vizsgálatok lapján úgy tűnik a nagyobb szemcsék és a kisebbek legtöbbje felszívódás nélkül halad át az emberi szervezeten. A WHO azonban hangsúlyozza az eredmények viszonylag kevés információn alapul, ezért mindenképp szükség van az eddigieknél átfogóbb kutatásra.
5 milliméteresnél kisebb műanyag mikroszemcsék megtalálhatók a folyókban, tavakban, az ivóvízhálózatban és a palackozott vizekben. Kutatásuk csak az elmúlt néhány évben kezdődött, ezért az egyelőre rendelkezésre álló kevés adat. Szintén fontos szempont a mérések egységesítése. Az eddigi vizsgálatok nem egységes sztenderdek alapján folytak, az egyes kutatások különböző szűrőket használtak a mikroszemcsék mennyiségének megállapítására. Vagyis lehet, hogy egyszerűen a szűrő méretén múlik, hogy egy vízminta literenként ezer, egy másik viszont egy műanyag mikroszemcsét tartalmaz.
Az eddigi kutatások az emberi egészség szempontjából igen megnyugtatóak. A megfelelő szennyvíztisztítás, amely eltávolítja az ürüléket és a vegyi anyagokat, a mikroműanyagok 90 százalékát is kiszűri.
A WHO szerint a vízzel kapcsolatban ennél sokkal nagyobb problémák vannak. Sokkal súlyosabb gond, kétmilliárdan isznak fekáliával szennyezett vizet, ami évente egymillió ember halálát okozza.
