Top 10 Galaktika könyv 2017-ből

Kicsit döcögősen és szomorú eseménnyel (elhunyt Kasztovszky Béla) indult a 2017-es év, de év végére számos érdekes könyvvel gazdagítottuk kínálatunkat. Végül 17 új könyvvel és 2 plusz kiadvánnyal zártuk az évet, és jövőre még izgalmasabb címekkel szeretnénk megörvendeztetni a fantasztikum rajongóit (2-t már láthattok a webshop Előrendelhető menüpontjában). Azonban egy kicsit tekintsünk még vissza a 2017-es évre egy top 10-es listán keresztül. Sok érdekes témáról, íróról és könyvről kellett írnom, azonban most szeretném azokat megmutatni, amelyeket a legjobban élveztem.

Fagyott égbolt

Jeff Carlson trilógiájának nyitókötete a Fagyott égbolt, ami már a kék borítójával megfogott. A történet szerint az emberiség eljutott a Jupiter Europe nevű holdjára, ahol az egyik kutató,  Alexis Vonderach intelligens lényeket fedez fel. Ezek a jégbarlangokban élő naphalak, amik az évmilliók során saját kultúrát építettek. A regény nagy kérdése, hogy Vonderach képes lesz-e meggyőzni a hódítani vágyó emberiséget arról, hogy a lények miatt hagyják el az Europe-t. A pontos részletességgel bemutatott naphalakon túl szerintem a Fagyott égbolttől mindent magkapunk, amit egy szórakoztató sci-fi regénytől elvárhatunk: érdekes világ, izgalmas lények és egy megoldandó konfliktus.

Vélemények:

Galaktika (CjCore) ǁ Letya ǁ Széljegyzet

Interzóna

Kicsit mindig érdekes kikukkantani az angolszász SF termésből más nemzetekére. Ondrej Neff disztópiája, a Sötétség után mindenképp kíváncsi voltam, mit tudnak még a cseh írók a zsánerben. A kiadó következő állomása Vladimír Páral mellett az elsőkönyves Ondrej Stindl Interzónája volt. Maga a regény George Orwell 1984-ét gondolja újra, főleg a szerelmi szálat, amivel Stindl saját bevallása szerint nem volt elégedett az eredeti műben. A végeredmény egy erős, borongós atmoszférával rendelkező regény, ami egy ember önkeresését mutatja meg egy disztópián keresztül.

Részletes véleményem a Galaktikán

MetaGalaktika 12.

A nem-angolszász fantasztikumnál maradva egy másik érdekes MM-es kiadványra, a 12-es MetaGalaktikára hívnám fel a figyelmet. A vaskos kötet Argentína fantasztikus íróit mutatja be a zsáner argentín indulásától a ma is alkotó kortárs szerzőkig. Átfogó ismertetőt argentin szerkesztő barátunk, Sergio Gaut vel Hartman ad, aki elmélyed az SFF természetében, annak meghatározásában, és természetesen bemutatja hazájának legfontosabb alkotóit. A kötetben olyan nevekkel találkozhatunk, mint Jorge Luis Borges, Angélica Gorodischer, Carlos Gardini, vagy Eduardo Goligorsky. És végül, de nem utolsó sorban, szeretnénk köszönetet mondani Nektek, olvasóinknak, amiért segítettetek, hogy megjelenhessen a MetaGalaktika!

Az argentin SF áttekintése a Galaktikán

Affinitások

Affinitások

2017-ben egy újabb Robert Charles Wilson regénnyel is jelentkeztünk, mégpedig a közösségi média témáját körbejáró Affinitásokkal. A történet szerint Adam Fisk nem találja helyét a világban, ezért elmenekül otthonról. Útja során találkozik az InterAlia nevű céggel, ami a legjobb megoldást kínálja számára: egy új technológia segítségével megtalálhatja a hozzá hasonlókat. Adam él a lehetőséggel, és igénybe veszi a cég szolgáltatásait. Úgy tűnik, minden aszerint megy, ahogy azt mondták, de egy idő után Adamet valami furcsa érzés keríti hatalmába, valami mégsem kerek itt…

Wilson regénye inkább szórakoztató jellegű, de a téma kifejtésénél ez pont az előnyére válik: Adam megpróbáltatásain keresztül egy társadalmi jelenséget ismerhetünk meg teljes valójában. És ami szerintem külön plusz: a sci-fi-ben felüdülés a szigorú reál tudományosabb vonal mellett egy, a humántudományokhoz közelebbi témáról olvasni (gondoljunk csak az Életed történetére, mint másik jó példára).

Vélemények:

Letya

Egyik átkozott dolog a másik után

Az időutazást még nem vették ennyire félvállról, mint Jodi Taylor regényében – persze jó értelemben. Az SF kalandregény nyitókötetében megismerjük Max-et, a múltjárót, aki boldogan éli komolytalan életét a St. Mary falai közt. A középkorból a kréta korig mindent bejár társai oldalán, amíg valaki szabotálni nem kezdi az intézmény működését. Max kezébe veszi a dolgokat, és kideríti, ki akarja bezáratni szeretett otthonát. Igaz, más időutazós regényekhez képest a tudományos rész nincs részletesen ismertetve, inkább a szórakoztatáson van a hangsúly, de pont a kaland rész miatt nem is hiányolja az ember a tudományoskodást. A regényben erős a humor faktor, de emellett teljesen jól megfér a dráma is. Kellemes kikapcsolódás bárki számára, az SF-t ódzkodó ismerőseinket pedig az Egyik átkozottal rá is szoktathatjuk a zsánerre.

Vélemények:

 Letya ǁ HaBár ǁ Könyvesem ǁ BibiBuchLove

MI, Bob

A humor vonalon maradva megemlíteném egy másik kiadványunkat, Dennis E. Taylor MI, Bob-ját. A történet főhőse Robert, sikeres vállalkozó és geek. Miután jól megszedte magát, úgy dönt, éli a kockák életét, de biztos, ami biztos, köt egy életbiztosítást is, ami lehetővé teszi – hogy ha a tudomány úgy fejlődik a jövőben -, akkor a halála esetén a hibernált testéből fel tudják támasztani. És Bob hirtelen meghal. Aztán a 22. században ébred, és rá kell jönnie, az állam tulajdona lett. Laza stílusú regény, ami egy percig sem veszi magát komolyan. Minden megvalósul benne, amire egy SF rajongó vágyhat: csillagközi utazás, az emberiség megmentése, új bolygók felfedezése.

Vélemények:

 Letya ǁ Szubjektív Kultnapló ǁ Supernatural Movies ǁ Shannara ǁ Inside my head

A Viking visszatér

Viszonylag fiatal olvasóként érdekes élmény volt megismerkedni Zsoldos Péter műveivel. Az idén három, újra kiadott regény közül a Viking visszatért keltette fel leginkább a kíváncsiságomat. A történetet talán nem kell bemutatni, de az új Zsoldos-olvasók számára azért álljon itt egy rövid ismertető: Gregor Man és társai egy műszaki hiba következtében nem tudnak hazatérni a Földre, egy ismeretlen bolygón kell vesztegelniük. A baj csak fokozódik, amikor Gregor Man teljesen elszakad társaitól, és magára marad. Izgalmas, ahogy Zsoldos Péter a Robinson Cruise-t sci-fi-síti (Nogo megjelenésével egyértelmű a párhuzam), majd saját korának tudományos és irodalmi trendjeivel házasítja azt. Még ma is bőven megállja a helyét.

Vélemények:

Részletes véleményem a Galaktikán ǁ Pasztler Ágota írása a Zsoldos-életműről

Fiú a pokolból

Ideje volt már, hogy a két Sztrugackij-kisregény – A kölyök és a Fiú a pokolból – egymás mellett szerepelhessen. A Fiú a pokolból kötetünkben ez végre megvalósulhatott. A két kisregény különböző történeteket mesélnek el, de egy koncepció köré épülnek: egymás megismerése. Mindkettőben megtalálható a hamisíthatatlan Sztrugackij-féle humanizmus, oroszos filozofálás, és a jól ismert Delelő univerzum hangulata. Megérdemelten dobogós.

Vélemények:

 Részletes véleményem a Galaktikán ǁ Letya

Varázsőrség

Őszintén, kicsit féltem az új Őrség-kötettől, mert már egy sokadik epizódként érkezett egy hatrészes hízott fősorozat és jó pár kiegészítő kötet mellé. Azonban Lukjanyenko és a mellé szegődő Suspanov megleptek. A Varázsőrség a jól ismert Éjszakai és Nappali Őrség egy kísérletét mutatja be: Fény és Setét párti ifjú mágusok iskoláját. Az intézmény működését és annak diákjait Dreher szemszögéből követhetjük nyomon. A Lukjanyenko-Suspanov írópáros a megszokott formában (három különálló történet) mesél a Másfélékről, tágítja az eddig is gazdagnak számító világot, miközben a megfelelő arányban adagolják az akciót és a magvas gondolat részét. Így lett végül a legnagyobb félelmem a második kedvencem az idei évben.

Vélemények:

Részletes véleményem a Galaktikán ǁ Niitaabell ǁ Szubjektív Kultnapló

Kifordított világ

Hiába az Őrség, Sztrugackij-testvérek és Bob, a legnagyobb befutó nálam Christopher Priest lett. Végre magyarul is olvasható az író nagy klasszikusa, a Kifordított világ, ami egy különös fizikai szabályoknak engedelmeskedő várost, a Földet mutatja be. A könyv főhőse, Helward Mann, ifjú céhtag, aki elérve a felnőtt kort (650 mérföld) felfedezheti a Földön túli világot. Priest a regény elején folyamatosan zavarba ejt minket, majd szép lassan elfogadtatja velünk, hogy amit olvasunk, az teljesen normális, nincs itt semmi, amin csodálkozni kell. Vagy mégis? Tömény zsenialitás, ahogy Priest folyamatosan megcsalja az olvasót. Szerintem mindenképpen érdemes elolvasni.

Vélemények:

Részletes véleményem a Galaktikán ǁ Letya ǁ Egy korábbi cikk az SFmag-ról


És nektek idei könyveink közül melyikek tetszettek? Itt és kommentben megírhatjátok a véleményeteket!

Facebook hozzászólások

Sophi

"az önéletrajzban, mint az irodalomban általában, ami történt, az nem olyan fontos, mint az, amiről a szerző meg tudja győzni a közönségét…" - Salman Rushdie

You may also like...