Galaktika Magazin – tudományos rovat
Tücsi tudományos rovata
Nem kell tudósnak lenni ahhoz, hogy rácsodálkozzunk a világra. Elég kíváncsinak lenni. A Tudományos rovatban Kovács Tücsi Mihány éppen ehhez ad egy kis segítséget: érthetően, történeteken keresztül, a felfedezés örömével.
Történelmi tévhitek: hogyan működik a Nap
Ma már tudjuk, hogy a Nap a magfúziónak köszönhetően ragyog. Azonban egykor furcsább elméletek is uralkodtak.
Sok ókori társadalom a mitológiára támaszkodott. A Nap gyakran egy isten volt, aki az égen utazott, vagy egy tűzgolyó, amely az isteni kozmoszon haladt át. Egy görög filozófus szerint a Nap egy „vörösen izzó kő”.
Csak a tizenkilencedik században váltak lehetővé a fizika fejlődése által tesztelhetőbb spekulációk. Az egyik elmélet szerint a Nap égő szénből áll. De ha ez igaz lenne, akkor a Nap csak több ezer évig ragyoghatott, mielőtt kifogyott volna az üzemanyagából. A geológiai és evolúciós felfedezések azt mutatták, hogy a Föld sokkal, sokkal idősebb. A szénelmélet azonnal elhalt.
Az 1840-es években egy új elmélet azt állította, hogy a meteorok a Napba hullanak. Amikor a Napba csapódtak, gravitációs energia szabadult fel, amely fénnyé és hővé alakult. Ez a felvetés is gyorsan kiment a divatból, mivel a csillagászok rájöttek, hogy lehetetlen számú meteorra lesz szükség.
A későbbi évtizedekben jelent meg a gravitációs összehúzódás elmélete. Ez az elképzelés azt állította, hogy a Nap sok millió éves, és lassan összehúzódik, gravitációs energiát szabadítva fel, ami ragyogást kölcsönöz neki. Az elméletet a huszadik században széles körben elfogadták. Amikor azonban bebizonyosodott, hogy a Föld több milliárd éves, az elméletet elvetették.
Az 1900-as évek elején, amikor a tudósok felfedezték a radioaktivitást, egyes asztrofizikusok azt gondolták, hogy a Napban lévő radioaktív elemek lebomlanak, és így hőt és fényt termelnek. Mivel azonban soha nem figyeltek meg napsugárzásban radioaktív elemeket, ez a hipotézis csendben eltűnt.
Csak a huszadik század közepén derített fényt a modern fizika és a magfúzió a Nap rejtélyére.
Kovács Tücsi Mihály
Tücsi a Galaktika Magazin tudományos szerkesztője, író, blogger, főállású kíváncsi.
Így ír magáról:
Én vagyok a kakukktojás. Minden szempontból. Amatőr a profik között, tudatlan a tudósok között, kereső a kutatók között. Nem vagyok sem tudós, sem kutató. Tulajdonképpen a másik oldalon kellene ülnöm ezen az estén, önök között, nem a pódiumon állni.
Akkor mégis mit tudok? Mesélni. És kérdezni. Mert szinte minden érdekel: a világ, a végtelenség, az ember. Megtalálom a szépséget, a jót, az érdekeset. És ezt tovább akarom adni. Érdekel a világ, mert jó, különleges, egyedi, és megismételhetetlen. És szeretném, ha mindenki ilyennek látná.






