Jorge Luis Borges az új MetaGalaktikában

Január 17-én került nyomdába, és várhatóan 24-én érkezik meg szerkesztőségünkbe a MetaGalaktika 12, ami Argentína science fiction irodalmát veszi górcső alá. Legújabb kiadványunkban olyan híres argentin szerzők műveit olvashatjátok, mint Jorge Luis Borges, Carlos Gardini, Eduardo Goligorsky, Angélica Gorodischer, Ana María Shua – csak hogy a legfontosabbakat említsük. Egy rövid cikksorozat keretén belül pedig most megismerkedhettek az itthon jól vagy még kevésbé ismert írókkal. A sort azonban ki mással nyithatnánk, mint az az argentin irodalom legnagyobb alakjával, Jorge Luis Borgesszel.

Jorge Luis Borges (1899-1986) költő, esszéista, novellaíró, a latin amerikai irodalom egyik központi alakja volt. Irodalmi Nobel-díjra többször is jelölték, azonban politikai okokból (Augusto Pinochethez, chilei diktátorhoz fűződő vitatott kapcsolata miatt) sosem kapta meg. Írásai és gondolkodásának hatása az irodalom szinte minden területére kiterjedt, köztük az SF-re is. Borgest nem szokták zsánerírónak nevezni, de novelláiban az idő és a valóság határainak feltérképezése, az olyan gyakran visszatérő képek és szimbólumok, mint a labirintus, a tükör vagy a térkép számtalan SF író írásában is visszaköszön: Philip K. Dick, Paul Auster, Kurt Vonnegut Jr. De a kortárs alkotóknál, mint China Miéville (lásd. „The Tain” című kisregényét, ahol egy szörny mászik elő egy tükörből) vagy Gene Wolfe is tetten érhető Borges irodalmi hagyatéka.

Borges korán, 1919-ben kezdett írni és a 80-as évekig nem hagyott fel ezzel a tevékenységével. A legnagyobb hatású, „science fictionnek” számító kötete a Ficciones (1944) volt, később az Alef (1949). Itthon hasonló gyűjteménynek számít a régi Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban megjelent Körkörös romok (1956). Többek között ebben az elbeszélés-gyűjteményben olvasható 1935-ös “Közelítés Almotászimhoz” című írása, amit a borgesi történetek prototípusának is neveznek. Az álomszerű atmoszféra és a már említett szimbólumok nem lennének jelen novelláiban gyermekkori élményei nélkül. Például a visszatérő labirintus képet valószínűleg a palermói ház kertlabirintusa ihlette, ahol Norah húgával sokat játszottak, a művek meghatározó metafizikai és idealista filozófiáját pedig édesapja, Jorge Guillermo Borgestől ismerte meg. Az iskolás évek alatt pedig a világirodalom olyan alakjai inspirálták, mint a francia szimbolista költők (Verlaine, Rimbaud és Mallarmé), Oscar Wilde, könyvtársegédként pedig több modern alkotó munkásságával ismerkedett meg, köztük Virginia Woolféval és William Faulknerével.

Borges témájú Google Doodle az író 112. születésnapján

Gazdag és szerteágazó irodalmi hagyatéknak tűnik Borgesé mind az őrá nagy hatással lévő írók és filozófusok, mind pedig sajátos témái végett. Azonban ettől nem válik nehéz olvasmánnyá egyik novellája sem, sőt, tiszta és közérthető stílus jellemzi, ami mentes mindenféle túl díszített szóképektől. A MetaGalaktika 12-ben található novella is ilyen tiszta, de tipikus borgesi történet: ez A mindenség könyvtára. Minden megtalálható benne, amiért szeretjük az argentin írót. Már nem kell sokat várni, hogy sok más argentin sci-fi novella mellett ezt is elolvashassuk.

Az első képen Sofia Bonati alkotása látható

Kapcsolódó cikkek:

Borgesen túl – Argentin sci-fi

Január 17-én érkezik a MetaGalaktika 12