A hét grafikusa: H. R. Giger
Már javában forog az Alien: Covenant, 2017 októberében pedig már láthatjuk is az új filmet. Hogy csillapítsuk kicsit a várakozást, A hét grafikusa rovatban most H. R. Gigerrel foglalkozunk, ugyanis az ő nevéhez fűződik az Alien filmek látványterve.
Hans Rudolf Giger (1940-2014) svájci szürrealista művész (festményeket és szobrokat is készített), aki nem csak Ridley Scott kultikus filmjeire volt hatással, hanem számos más médiumra is. Sötét, rémálomszerű, elegánsan erotikus vagy a szó szerint félelmetesen gyönyörű alkotásai az utóbbi évek egyik legegyedibb művészévé teszik őt. Technikai téren is kiemelkedőnek tekinthető Giger: airbrush technikával készítette el lenyűgöző képeit a biometrikus kapcsolatról (emberekre és gépekre egyaránt emlékeztető alakok). Később pasztellel és tintával hívta életre fantáziájának gigantikus szörnyeit.
Munkái biztos nem lennének ilyen erőteljesek a gyermekkorában ért hatások nélkül. A fiatal Giger hamar érdeklődni kezdett a sötét, rejtélyes dolgok iránt, amit mindenképpen csak táplált a nem hétköznapi otthonuk. Egyik ilyen dolog az emberi koponyák jelenléte (apja gyógyszerész volt). Ezeknek az inspirációknak köszönhetően Giger már korán „életre hívta” szörnyeit, szellemvasutakat és csontvázakat a szomszédok és barátainak szórakoztatására. Édesanyja támogatta a fiú művészeti törekvéseit, az édesapa azonban valami komolyabb szakmát képzelt el neki. A fiatal művész végül építészeti és ipari design tanulmányokat kezdett, amivel talán mindkettő szülő kibékülhetett.
Az egyetem után nem kellett sokat várnia a sikerre: 1969-ben H. H. Kunz (az első svájci posztereket kiadó társaság társtulajdonosa) révén megjelentek Giger első poszterei Svájcban. Karrierje kezdetén találkozott egyik nagy inspirálójával, Salvador Dalíval is, akinek közvetve köszönheti, hogy sikerült belépnie a filmes körökbe is. Giger először Alejandro Jodorowskyval dolgozott együtt az akkor nagyszabásúnak számító Dűne adaptáción. Az ambiciózus tervek (pl. Pink Floyd szerezte volna a zenét) sajnos hamar kiapasztották a filmre szánt büdzsét, így a végső, David Lynch-féle alkotásban alig-alig köszönt vissza valami az eredeti elképzelések közül. Nem volt ez másként Giger alkotásaival sem, jó, ha talán egy-két műve bekerült a Dűnébe.
Habár a Jodorowskyval folytatott munka nem jelentett különösebb áttörést, mégis ez volt az első lépés a világhírnév felé: Ridley Scott ekkor figyelt fel Gigerre. A híres Necronomican (1977) képes albumban, ami összefoglalja a festő munkásságát, Scott meglátta a Necronom IV és Necronom V festményekben azt, amit épp akkor készülő filmjéhez keresett. Amint tudta, megkérte Gigert, hogy csatlakozzon az Alien művészeti csapatához.
A rendező a következőket mondta Giger alkotásairól, ami talán megmagyarázza döntését:
Giger a műveivel a pszichénkig hatol és megérinti legmélyebb ösztöneinket és félelmeinket. A munkái mindig nyugtalanító hatással voltak rám, ahogy sokan másokra is. Mindenképpen egy páratlan vitatémának tartom azt, hogy milyen kategóriába is esik a művészete. Ő egyszerűen egyedi abban a világban, amiben létezik és a művészete egyedülálló a maga műfajában. Ezt bizonyítja munkáinak és képzeletének intenzitása, amit provokáló és zavartkeltő erejében csakis Hieronymus Boschhoz és Francis Baconhöz tudok hasonlítani.
Az Alien bemutatóját követően H. R. Giger nagy elismerésre – 1980-ben Oscart kapott – és népszerűségre tett szert. A premiert követően rengeteg megrendelést kapott, főleg zenei albumok tervezéséhez kérték fel. Az ő munkája köszön vissza például az ELP Brain Salad Surgery lemezéről vagy Deborah Harry KooKoo-járól is. Utóbbit a Rolling Stones magazin beválasztotta a 100 legjobb borító közé.
Stílusa számos további médiumra hatással volt, még a bútoriparra és a tetováló művészekre is. 2014-es tragikus halálát követően múzeumot nyitottak tiszteletére (amit még ő kezdett el kialakítani a Château St. Germainban), halálának évfordulóján pedig bemutatták életrajzi filmjét. Airbrush technikával készült képei, szobrai vagy épp olajfestményei ma is ámulattal töltik el emberek millióit.
A rövid ismertető után álljon itt néhány fantasztikus alkotás.
vasutakat
Köszi, hogy szóltál. Javítva. 🙂